Matula jr. , Big T, Pipó és a Kölyök

Ma megint rá kellett jöjjek, hogy aki nem szeret 5 fokos vízben órákat ácsorogni, annak nincs ki a két kereke. 

A tavalyi év utolsó hétvégéjén voltunk utoljára (jómagam először) Ozorai Pipó várának tövében kényszerből horgászni, miután az eredeti (nagyratörő) tervek meghiúsultak aznapra, a részleteket már Balu megírta ITT. Akkor másfél órát tudtunk pecázni, ma azt reméltük többet sikerül. Bár BigT reggel még tamáskodott az idő miatt, azért a szemerkélő esőben mégis útnak eredtünk, majd egy laza komlói városnézés után célba vettük a helyet. Az út maga jobban hasonlított valami gourmand-találkozó elejéhez, mint horgásztúrához, az öregek elöl vagy a borokról vagy az ételekről beszélgettek, míg a csomagtartóban három féle szalonna, sonka, stifolder, olasz kolbász, szarvaskolbász, termelői paprika, paradicsom vörös-, és lilahagyma várta a bogádi pékség termékeivel egyetemben hogy magunkévá tegyük. 

Amikor odaértünk, valami versenyt sejtettünk a rendőri jelenlét illetve az út szélén parkoló rengeteg autó miatt, de hamar kiderült hogy a rendszeresen (?) megrendezett zsibvásárt látjuk. Halőr barátunk már nem volt se szomorú, se szomjas amikor napijegy ügyében jártunk nála, de igen barátságosan viselkedett, ezzel is a helyi turizmus érdekeit szolgálva.

A vízhez leérve Matula jr. ...

...(ő Döme, de mai ábrázata alapján inkább az öreg Matula fiatalkori reinkarnációja) bőszen csóválta a fejét, bár az eső elállt, a kis befolyón csattogó víz elég sok sarat behordott a csatornába. Bár, mint kiderült azért ez nem riasztotta el a halakat. Ő teljesen önzetlenül botot sem hozott, inkább a mi segítségünkre volt a nap folyamán, hisz mégiscsak két kezdőt vett a szárnyai alá, akik elég sok gubancot tudnak okozni.

 

BigT teljes harci díszben...

...(a citromsárga sísapka mondjuk fura volt, de legalább mindig tudtuk, hogy hol van, azért később lecserélte), jómagam még szákot sem cipelve láttunk neki a gázlóhorgászatnak, a „tagozatvezető urat” átengedtem BigT-nek, mivel óriási előnyöm volt - én már voltam itt egyszer másfél órát életemben -, illetve BigT - bár tapasztalt drávai horgász - először próbálta élesben ezt a fajta pecát életében. Igen lelkes és gyorsan sajátította el a szükséges gyakorlati részét az eddigi elméletnek.

(Nem szeretném feleslegesen fényezni Dömét, de ügyes tanár, hisz azt nemigen hallottuk tőle, hogy „úristen már megint mit művelsz hisz százszor elmondtam hogy..”, azt ellenben igen, hogy „egész jó, látod mennyit fejlődtél az elmúlt egy órában...”. )

Két-három óra dobálás után a „gájdunk” rakott egy szép kis tüzet (ne állj neki okoskodni, hoztunk száraz fát zacskóba'), nekiláttunk a füstölt áru sütésének, majd miután BigT előléptette magát Scarfingerré (kicsit belenyúlt Döme bicskájába) jól teleettük magunkat.

Annyira, hogy az összes vér a hasunkba tolult, ez meglátszott a szellemi állapotunkon is, hisz még politikáról is beszélgettünk. Fúj. Sőt, pfúj!

Kicsit még küszködtünk a vízben, mint giliszta a napon, sikerült pár balinkölyköt meg domolykócsemetét átverni, de a mai nap inkább egy kis kirándulással és pihenéssel egybekötött kihelyezett legyezőszakköri foglalkozás volt, mintsem igazi horgászat. Mindenesetre mindenki jól elfáradt, jól eltelt a friss levegővel és friss élményekkel gazdagodva tértünk haza.  

Ja, a Kölyök. Az én lettem, mikor kiderült hogy még a 35-öt sem töltöttem be, de azért maradhattam a csapatban, persze pár fintor után...