2014. április 15., kedd

Húsvét előtt




Tudja a fene, biztos én vagyok rosszul összerakva, de sokkal szívesebben veszek kézbe pecabotot mint fűnyírót.. Pedig sokszor kell (ene) hogy tetsszen a dolog, mostantól mondjuk október végéig. Bár amilyen nyarak vannak mostanában, volt még fű olykor decemberben is. Mindenesetre most hétvégén minden efféle örömforrás megvolt, a peca is, a fűnyírás is. Mondjuk ez utóbbit eltoltam volna szívesen jövő hétre, de apám közölte, hogy húsvét vasárnapján talán nem kellene (még a falu a szájára vesz), úgyhogy berántottam a gitárt és hajrá. Valószínűleg a reggel 4-es kelés miatt voltam a szokottnál is morcosabb, de most volt aktuális az évente kétszer való pécsi vásárban történő „lomtalanításunk”. Ilyenkor ami nekünk már nem kell az másnak kincs lehet. Gazdát cserél néhány régi porcelán, szúette gyalu, sőt néhány pecabot. Egyet vettem, kettőt eladtam. Egy bajonett mínusz, de Bazsit megörvendeztettem egy szinte zsír új eredeti német Storz emelővel, miután a legutolsó kerékcseréjénél az övé sikeresen eltört. Elment egy hátizsák, de jött egy tekercs csiszolószalag, aminek jó hasznát fogom venni a műhelyben. 
 
Így megy ez. A vásárokhoz kölyökkorom óta vonzódom, ha olyan helyen vagyok az országban ahol van piac vagy vásár, tuti megnézem, és ritkán jövök el üres kézzel (vagy hassal; az a jó balatonfüredi kacsatepertő..). A virtuális vásárokat is gyakran látogatom, olykor veszek vagy eladok ezeken is valamit, de összehasonlíthatatlanok az alkuk a szemtől szembeni megegyezéssel.
Ma pont ez volt amikor csörgött a telefon és Balu kérdezte , hogy tegnap mi merre voltunk, mert amerre ők mentek ma a patakon, ott bizony büdös a víz és habos, halnak nyoma sincsen. Nem örültem ennek a hírnek, tavaly sikeresen kiölték az aktuális lakókat egy másik jó kis baranyai kanálisból, irgalmatlan pusztítást végeztek az ismeretlen tettesek, azóta pláne bennünk van a félsz egy ilyen esetnél.
Tegnap még nem volt semmi bajuk, amerre én jártam ilyen szép kis egyen 25 centi körüli jószágok ettek, de látszott hogy az ívás közepén-végén vagyunk, bár még csak most fog kezdődni a tilalom – idén minden siet valahová.



A magányos séta a parton nem tartott túl sokáig, Bazsival már az elején jókora távolságra egymástól kezdtük a cserkelést, ezen a szakaszon különösen nehéz dolgod van ha csörtetsz, a part széle néhol 70-80 centire van a víztől, és a víz viszonylag tiszta. Mindent látnak. Kell egy bokor vagy csak egy nagyobb fűcsomó, ami mögül éppen csak kilátszik a kalapom teteje, ezek híján sok helyen fekve próbáltam őket átvágni többé-kevésbé sikeresen. Miután a kolléga felhívott hogy lelép haza, egy fél óra sem telik el és megjelent mögöttem egy biciklis fiatalember, húszas éveinek derekán járhatott. Köszönünk, váltunk pár szót, megbeszéljük a halakat, ő helyi én nem, lejött szórakozni, veszi elő a dióverőt, én meg már megyek is arrébb. Kicsit dobálok , aztán ismét új hely jön. Majd egy kis adrenalin, rossebegye, megen nincs meg a bicskám, amit egyszer már sikeresen ellhagytam egy rövid időre. Nem ismerek magamra. Tudtam hogy ugyanaz a sztori mint akkor volt, cserélgettem a legyeket és nem tettem el közben. (ez a reklám helye, egy spyderco native-ról van szó, itt a képe, szerintem az egyik legsokoldalúbb kés a mindennapokban ,



 mindamellett a törvényi előírásoknak is megfelel. 3 éve mindig nálam van, mindenkinek ajánlom. Tényleg mindenkinek, lányoknak is van: http://www.hidegfem.eu/item.php?tid=988 ) Futás vissza, persze hogy ott lapul a parton ahol a srác előtt ültem.
Kés eltesz, a helyi erőt ismét megkerülöm, majd egy szimpatikus helyen ismét dobálok. Észre sem veszem mikor jön mögém, de figyel veszettül. Mikor hátranézek közli hogy megunta mert nincs mozgás ( legalább félórát próbálta ) , és különben is hogyan kell ezt csinálni, ahogy csapkodom a vizet ezzel az izé bottal, meg tulajdonképpen, ez mi is, látott már hasonlót a tévében de akkor sem értette.
Valószínűleg a szolgáltatóipari jelenem teszi, de nehezen tudok barátságtalan lenni még akkor sem amikor nem ártana. Így újdonsült útitársamnak ( azért útitárs, mert mikor mögém érnek, én szinte azonnal elindulok tovább valamely irányba, ez általában hatásos , na most nem volt az) elmeséltem hogy erősen ismerkedő fázisban vagyok legyezés tekintetében, rossztól próbál tanulni. Persze pár alapdolgot, amiről biztosan tudtam hogy nem hülyeség próbáltam minél misztikusabban megfogalmazni, hátha az riasztóbb lesz, de nem. Jött kitartóan, még két domolykót megfigyelt a horgomon, és egy rosszul bemért dobás utáni szakadásnál már nem kötöttem új előkét, elindultam a kocsihoz. Őkelme oda is elkísért, akkor már majdnem ordítottam magamban, mert addigra az is kiderült milyen jó fej volt az oktatója, mennyire gazdag a főnöke a pincészetnél és mennyibe került a cimborája bojliscucca, amire ő most gyűjt hogy legyen mivel Merenyére menni, mert hát az a peca netovábbja. Közben a kis lelkem meg visítva kaparta belülről a koponyám falát, és a kalapálás is egyre erősödött. Kocsiba be, irány haza. Ezt is megúsztam. Boldog ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak ha addig nem jelentkeznék!









8 megjegyzés:

  1. Nagyon szép helyeken jártál, tisztelet a türelemért és az inteligenciáért

    VálaszTörlés
  2. Írhatnál egyszer egy összefogó, szuper kis késes posztot, szerintem sokan vevők lennének rá. Már horgász szempontból gondolom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tervben van, már elkezdtem összeszedni melyik típusokat szeretném tárgyalni :-?

      Törlés
  3. Úgy bizony! Ezt már én is akartam javasolni. Már ami a késeket illeti.

    VálaszTörlés
  4. Alapvetően antiszoc vagyok. Ezért járok pecàzni...sokszor haverokkal is egyedül...volt màr, hogy inkabb eljöttem haza, beszélgetni itthon is tudok, de őket legalább szeretem...horgászni nem beszélgetés miatt járok...nagy tisztelet a türelemért

    VálaszTörlés
  5. Alapvetően antiszoc vagyok. Ezért járok pecàzni...sokszor haverokkal is egyedül...volt màr, hogy inkabb eljöttem haza, beszélgetni itthon is tudok, de őket legalább szeretem...horgászni nem beszélgetés miatt járok...nagy tisztelet a türelemért

    VálaszTörlés