Közel fél éve adta
Szári Zsolt egy tökéletes halászlé után ezt a könyvét, este
gyűltünk össze a srácokkal a közeli folyóparton a tűz körül,
mint a régiek. Ettünk, ittunk jót mulattunk. Akkor még nem is
sejtettem milyen nehéz dolgom lesz ha írni akarok róla. Nem is
fogom hosszú lére ereszteni, felesleges. Kétszer olvastam el azóta
a történeteit, hol mosolyogva, hol szinte megkönnyezve, izgulva.
Egy jó ember és horgász tollából (billentyűzetéből) születtek
ezek, aki úgy ismeri a lakhelye környékét szárazon és vízen
ahogy a korosztályából talán más nem. Szándékosan nem tettem
fel azóta sem a kérdést, hogy melyik sztori valóság, melyik csak
az írói fantázia szüleménye – nekem mind létező. Rácz
Józsi, nagyapa, Szilárd nagy hala, Józsi bácsi aki eltévedt a
ködben, számomra mind mind igaziak. Láttam őket.
Szándékosan nem szoktam
használni ezt a szót, de nem tudok mást mondani : ez a könyv
szép. Mindenkinek ajánlom aki jobban érzi magát vízközelben
mint aszfalton, illetve aki el tud veszni a természet szépségében.
Remélhetőleg - bár mostanában biztosan kevesebb ideje jut írásra
a megérdemelten megszaporodott hivatalos teendői miatt – kézbe
vehetünk még több ilyen válogatást, igazi élettel teli írásokat
hiánypótlásul a rengeteg reklámmal teli színes magazin és
horgászportál helyett. Addig is olvassátok szépen a blogját ITT.
Köszönöm Willy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése