-Elég! Nem tűröm hogy a
jobbágyokat folyton vadorzáson kapjuk és nem történik semmi! Ha
az uralkodó fülébe jut hát pórul járunk mind! - mondta az ispán
a járásbírónak aki erre abbahagyta a járást. Pedig bírta.
-Mégis mit tegyünk Uram?
- kérdezte amaz – Ha elfogynak a jobbágyok, hát éhen veszünk
mink is. Néha elhoznak ezt-azt az erdőből, de higgye el, nagyon
jámborak..
-Hozzátok elém azt a
kettőt – vakkantotta az ispán – addig kitalálom mi lészen a
büntetésük.
Simi és Ricsi, a két
jobbágy gondterhelt arccal lépett ki a zsandárok előtt az ispán
udvaráról. Amikor becsukták mögöttük a kaput mindjárt
vigyorgott mind a kettő, mint a telihold.
-Még jó hogy elhitték a
szarvasról, hogy csökött hátsó lábú farkatlan kenguru , és
csak ijedtünkben ütöttük agyon – mondta Simi – Szerencsére
itt sem az okosok kerülnek a támlás székre hanem a rokonok.
Így van – helyeselt
Ricsi – nagyapám mondta mindig, ha felteszed a sz@rt
a polcra mindjárt lekvárnak képzeli magát. Képzeld ha szarvasért
kapjuk a büntetést. Bár azt nem tudom hogyan jutott eszébe
ezeknek a nagyokosoknak ez a dolog. Hogyan számoljuk meg vajon a
halakat odalent?
Hatalmasat koppant valami
a kunyhó oldalán. Döme a pákász kiment, egy bódult galambot
látott a földön, lábára kötözve egy kis csomagocska. Még
fektében is lehetett érezni a körtepálinka szagát.
Bevitte, levágta a
levelet mit neki címeztek, majd hagyta , hogy a dolgát végzett
futár vígan dalolásszon. Elolvasta, majd fejét csóválva
felhúzta Rapala csizmáját, Patagonia szűrét, Simms
kucsmáját,majd elindult kifele. Aztán hirtelen megfordult,
ránézett a madárra, majd kedvenc Strongbow ciderjét bezárta a
kredencbe, a kulcsot pedig a nyakába akasztotta. Kedvenc foxija
mellé szegődött majd együtt mentek összeszedni a többieket,
hogy segítsenek a muravölgyi barátoknak. Ugyan nem egészen
értette a dolgot, de – gondolta – majd ott elmagyarázzák.
Szép sorban összeszedte
a többieket, a Vidéki mindenféle bogarakra hasonlító szöszöket
kötött a horgokra, dp a lyukas csizmáját foltozta, NagyTé meg a
lovát csutakolta – aznap harmadszor. Elmesélte nekik, hogy
mekkora bajba kerültek a nyugati rokonok, majd megemlítve a híres
zalai vendégszeretet viszonylag hamar rövidre zárta a rábeszélést.
Barátai buzgón bólogattak, meg hát jót tesz az ember lelkének
az idegen táj levegője. Pálinkájáról nem is beszélve..
Így hát útra keltek, s
mikor hosszú
(és rettentő
viszontagságos)
útjuk
(négyen mentek két
ménessel, még jó hogy a lovak a Dzsípíesz nevű vezérmént
szótlanul követik ha az ember helyesen húzza a kantárt..)
végén meglátták
barátaik őszinte mosolyát
(és a kenguruvá degradált
szarvas eredeti hátsó lábait a bográcsban)
nagyon megörültek, így
hát előkerültek a butykosok, majd mikor már hőseink nem voltak
szomorúak, elmesélték mi végre volt a levélke.
(Dömének eszébe jutott
a galamb, aki azóta is a házban maradt, hisz nem engedte ki senki,
de hamar megnyugodott, mert az asztalon felejtette a pálinkát is.
Azzal kihúzza pár napig.. )
-Hál' Istennek már ez a
két láb el volt dugva mikor megfogtak a szarvassal – mesélte
Ricsi – Így csak kenguru után kaptuk a büntetést. Azt találta
ki ez a lepkeagyú ispán hogy számoljuk meg a halakat a községi
patakban... De hát hogyan is lehet ilyet..
-Nem úgy van az barátom,
- mondta a Vidéki – ha egy hal a kezemben volt egyszer, megösmerem
én azt míg világ a világ. Lemegyünk szépen oda pirkadatkor, és
szétszóródva nekiállunk kiszedni őket. De óvatosan ám! A
horgak szakállát leköszörüljük, hogy ne sértse őket jobban
mint szükséges. Ki-ki a saját területét addig fogja míg az
halat ád, majd összeadjuk a végén.
Döme még gyorsan
eltüntette ami a kondér alján maradt, majd nyugovóra tértek.
Volna. De megjelent Zselyke a házimanó, aki még elparancsolta őket
egy gyors fogmosásra.
Reggel Simi és Ricsi
megjöttek, Ricsi a rőt lovával, mely régóta szolgálta már,
Simi a fekete, Amur névre hallgató paripáján, ami hosszú lábával
a legmagasabb gazban is átcipelte őket. Igen őket, ezek ilyen
hátasok. Neki is indultak napkeltekor a feladatnak, illetve
hátrahagyták NagyTét, akinek sehogyan sem akaródzott felkelni..
A keresztútnál kétfelé
váltak, a fenekeszegre szakosodott Döme és Ricsi keletnek, a
többiek Simi vezetésével nyugatnak. Felszerelték a vérszívók
elleni pajzsaikat, melyeket a híres Dzsonzon és HáromM nevű mesterek
készítettek, hogy a szúnyoghad nyüszítve szaladjon világgá.
Amikor a megfelelő
helyeket elérték, nekiláttak a számlálásnak. Minden tőlük
telhetőt megtettek, szedték ki egymás után a szebbnél szebb
jószágokat a patakból,de lassan látták hogy ez nem megy.. öt..tíz..húsz..száz.. Hisz
ez rengeteg.. Mit fog szólni az Ispán? Hátha a hiúságára
hathatunk hogyha elmondjuk neki hogy az ő érdeme a számtalan sok
hal a vizében..
Valamikor ilyentájt szólalt
meg a telefon ébresztője és lassan tudatosult bennem, hogy biza
hátfő van és munkanap. De hát a Muravölgye.. Az nem álom volt.
Két napig jártuk a sóderes medreket a csodálatos helyeken, fogtuk
a halat számolatlanul és közben élveztük a hamisítatlan zalai
vendégszeretetet. Köszönjük a családias hajlékot Zolinak,
Iminek és Ricsinek az idegenvezetést, és mindnyájuknak, hogy
felejthetetlenné tették nekünk ezt a két rövid napot, a
pörköltet, a tapasztalatcserét egyszóval mindent, a jövedéki
termékeket nem is említve. Itt folytatjuk!
Balu videója ITT
Balázs beszámolója ITT
Balu videója ITT
Balázs beszámolója ITT
Persze néhány képpel
azért még kedveskedjünk azoknak, akiket a duma része kevésbé
érdekel, így talán könnyebb elképzelni milyen fárasztó és
könyörtelen hétvégénk volt..
Amurral mentek domolykóra? :-d
VálaszTörlésmindenre amurral mentünk pajti :)
Törlés