Muravölgye legendája

-Elég! Nem tűröm hogy a jobbágyokat folyton vadorzáson kapjuk és nem történik semmi! Ha az uralkodó fülébe jut hát pórul járunk mind! - mondta az ispán a járásbírónak aki erre abbahagyta a járást. Pedig bírta.

-Mégis mit tegyünk Uram? - kérdezte amaz – Ha elfogynak a jobbágyok, hát éhen veszünk mink is. Néha elhoznak ezt-azt az erdőből, de higgye el, nagyon jámborak..

-Hozzátok elém azt a kettőt – vakkantotta az ispán – addig kitalálom mi lészen a büntetésük.

Simi és Ricsi, a két jobbágy gondterhelt arccal lépett ki a zsandárok előtt az ispán udvaráról. Amikor becsukták mögöttük a kaput mindjárt vigyorgott mind a kettő, mint a telihold.

-Még jó hogy elhitték a szarvasról, hogy csökött hátsó lábú farkatlan kenguru , és csak ijedtünkben ütöttük agyon – mondta Simi – Szerencsére itt sem az okosok kerülnek a támlás székre hanem a rokonok.

Így van – helyeselt Ricsi – nagyapám mondta mindig, ha felteszed a sz@rt a polcra mindjárt lekvárnak képzeli magát. Képzeld ha szarvasért kapjuk a büntetést. Bár azt nem tudom hogyan jutott eszébe ezeknek a nagyokosoknak ez a dolog. Hogyan számoljuk meg vajon a halakat odalent?

Hatalmasat koppant valami a kunyhó oldalán. Döme a pákász kiment, egy bódult galambot látott a földön, lábára kötözve egy kis csomagocska. Még fektében is lehetett érezni a körtepálinka szagát.

Bevitte, levágta a levelet mit neki címeztek, majd hagyta , hogy a dolgát végzett futár vígan dalolásszon. Elolvasta, majd fejét csóválva felhúzta Rapala csizmáját, Patagonia szűrét, Simms kucsmáját,majd elindult kifele. Aztán hirtelen megfordult, ránézett a madárra, majd kedvenc Strongbow ciderjét bezárta a kredencbe, a kulcsot pedig a nyakába akasztotta. Kedvenc foxija mellé szegődött majd együtt mentek összeszedni a többieket, hogy segítsenek a muravölgyi barátoknak. Ugyan nem egészen értette a dolgot, de – gondolta – majd ott elmagyarázzák.

Szép sorban összeszedte a többieket, a Vidéki mindenféle bogarakra hasonlító szöszöket kötött a horgokra, dp a lyukas csizmáját foltozta, NagyTé meg a lovát csutakolta – aznap harmadszor. Elmesélte nekik, hogy mekkora bajba kerültek a nyugati rokonok, majd megemlítve a híres zalai vendégszeretet viszonylag hamar rövidre zárta a rábeszélést. Barátai buzgón bólogattak, meg hát jót tesz az ember lelkének az idegen táj levegője. Pálinkájáról nem is beszélve..

Így hát útra keltek, s mikor hosszú 

 

(és rettentő viszontagságos)

útjuk 

 

(négyen mentek két ménessel, még jó hogy a lovak a Dzsípíesz nevű vezérmént szótlanul követik ha az ember helyesen húzza a kantárt..) 

 

végén meglátták barátaik őszinte mosolyát 

 

(és a kenguruvá degradált szarvas eredeti hátsó lábait a bográcsban)

nagyon megörültek, így hát előkerültek a butykosok, majd mikor már hőseink nem voltak szomorúak, elmesélték mi végre volt a levélke.

(Dömének eszébe jutott a galamb, aki azóta is a házban maradt, hisz nem engedte ki senki, de hamar megnyugodott, mert az asztalon felejtette a pálinkát is. Azzal kihúzza pár napig.. )

-Hál' Istennek már ez a két láb el volt dugva mikor megfogtak a szarvassal – mesélte Ricsi – Így csak kenguru után kaptuk a büntetést. Azt találta ki ez a lepkeagyú ispán hogy számoljuk meg a halakat a községi patakban... De hát hogyan is lehet ilyet..

-Nem úgy van az barátom, - mondta a Vidéki – ha egy hal a kezemben volt egyszer, megösmerem én azt míg világ a világ. Lemegyünk szépen oda pirkadatkor, és szétszóródva nekiállunk kiszedni őket. De óvatosan ám! A horgak szakállát leköszörüljük, hogy ne sértse őket jobban mint szükséges. Ki-ki a saját területét addig fogja míg az halat ád, majd összeadjuk a végén.

Döme még gyorsan eltüntette ami a kondér alján maradt, majd nyugovóra tértek. 

Volna. De megjelent Zselyke a házimanó, aki még elparancsolta őket egy gyors fogmosásra.

Reggel Simi és Ricsi megjöttek, Ricsi a rőt lovával, mely régóta szolgálta már, Simi a fekete, Amur névre hallgató paripáján, ami hosszú lábával a legmagasabb gazban is átcipelte őket. Igen őket, ezek ilyen hátasok. Neki is indultak napkeltekor a feladatnak, illetve hátrahagyták NagyTét, akinek sehogyan sem akaródzott felkelni..

A keresztútnál kétfelé váltak, a fenekeszegre szakosodott Döme és Ricsi keletnek, a többiek Simi vezetésével nyugatnak. Felszerelték a vérszívók elleni pajzsaikat, melyeket a híres Dzsonzon és HáromM nevű mesterek készítettek, hogy a szúnyoghad nyüszítve szaladjon világgá.

Amikor a megfelelő helyeket elérték, nekiláttak a számlálásnak. Minden tőlük telhetőt megtettek, szedték ki egymás után a szebbnél szebb jószágokat a patakból,de lassan látták hogy ez nem megy.. öt..tíz..húsz..száz.. Hisz ez rengeteg.. Mit fog szólni az Ispán? Hátha a hiúságára hathatunk hogyha elmondjuk neki hogy az ő érdeme a számtalan sok hal a vizében..

Valamikor ilyentájt szólalt meg a telefon ébresztője és lassan tudatosult bennem, hogy biza hátfő van és munkanap. De hát a Muravölgye.. Az nem álom volt. Két napig jártuk a sóderes medreket a csodálatos helyeken, fogtuk a halat számolatlanul és közben élveztük a hamisítatlan zalai vendégszeretetet. Köszönjük a családias hajlékot Zolinak, Iminek és Ricsinek az idegenvezetést, és mindnyájuknak, hogy felejthetetlenné tették nekünk ezt a két rövid napot, a pörköltet, a tapasztalatcserét egyszóval mindent, a jövedéki termékeket nem is említve. Itt folytatjuk!

Balu videója ITT
Balázs beszámolója ITT 

Persze néhány képpel azért még kedveskedjünk azoknak, akiket a duma része kevésbé érdekel, így talán könnyebb elképzelni milyen fárasztó és könyörtelen hétvégénk volt..