2014. június 8., vasárnap

Kések



A történet eleje cirka harminc évre nyúlik vissza, ekkor kaptam életem első igazi kését nagyapámtól, aki tudta milyen fontos egy ilyen eszköz tisztelete és használata, valamint karbantartásának az ismerete. Kende fiam is hasonlóképp járt, bár kicsit korábban. Három és fél lehetett, amikor megkapta első kis bicskáját, aminek szépen leszedtem a hegyét, hogy véletlenül se tudja megszúrni magát, de rendesen megéleztem. Megmondtam neki hogy éles, de ezek csak szavak. Mielőtt nekiadtam szóltam a feleségemnek hogy ne ijedjen meg, mindjárt el fogja vágni a kezét. Nagyjából 20 másodperc múlva lett igazam, szépen végig is vágta a hüvelykujját, ez pár nap alatt elmúlt, viszont azóta is tudja hogyan nyúlunk egy éles késhez. Akarom mondani késhez. Ami nem éles az nem kés. Négyévesen már egyedül készítette a szendvicset, persze egy kifejezetten gyerekeknek tervezett kis japán késsel...

Eleinte, diákként nemigen tudtam igazán jó késeket venni, a pénz sem vetett fel, illetve akkoriban azért a választék sem volt olyan mint manapság. Aztán ahogy újra elkezdtem a természetet járni, szert tettem egy jó barát révén egy Walther p99 késre, és ez indított el a lejtőn, ugyanis amikor először került köszörűshöz mindjárt láttam hogy többet másra nem bízom a késeket, nekem kell karbantartani őket. 


Így hát rengeteg utánajárás, olvasás, acéltípusok, pengetípusok, élszögek, majd köszörűkövek, kötőanyagok, szemcseméret, és a csiszolóanyagok egyéb paramétereinek megismerése, és sok-sok gyakorlás a köszörűk, kövek mellett. Így ma már a köszörűstevékenység is a kis műhelyem egyik szolgáltatási ága.

Aztán ahogy visszakerült az életembe a horgászat is mint gyakori időtöltés, megint csak megváltozott a késeket rejtő ládika tartalma. Hol csökken kicsit, hol nő. Olykor megválok egy régóta heverő darabtól (bár ez a ritkább), máskor meg új lakót teszek bele. De így jár a konyhaszekrény is, a tűzhely mellett előszeretettel forgok – bár egyre kevesebbszer engedi az időm - , és néha oda is vásárolok pár darabot.


A bevezetőből is láthatjátok hogy elfogult vagyok a szerszámok ezen kis csoportjával szemben. A Pécsi vásárt szorgalmasan járva mindig figyelem a „kincseket”, ahogyan az internet különböző aukciós, aprós oldalain is. Nem feltétlenül drága darabokra kell gondolni, amiben valami megfog, azt megveszem. Így lett nyírfanyelű bőrtokos Marttiini tőröm 1200.- ért, szintén Marttiini filézőm 185.- ért, solingeni kovácsolt, fanyelű késem 200.- ért, és sorolhatnám. Ja, ezeket forintban értsd, „jó” magyar forintban...

Akik közelebbről ismernek azok közül többen jelezték hogy szeretnének egy késes bejegyzést a blogon, mások mellett nekik próbálok meg most kedveskedni egy kis válogatással. Először is előre szólok, nem késtesztek lesznek, azt megteszik helyettem mások. Jómagam még Makrai Tibor István „Ales” - Isten nyugosztalja - Kaliberes írásain szocializálódtam, de mára rengeteg írott vagy videós teszt létezik. Miután mindenkinek más feladatra kell a szerszám, úgyis a gyakorlatban derül ki hogyan muzsikál, persze azért vásárláskor gondoljuk át a vele végzett teendőket. Másodszor : nem reklámozni akarok, de fogtok látni márkákat, típust, még tán urambocsá' webshopot is megemlítek. Azokat mutatom be elsősorban, amiket én is használok, még ha nem is mindennap.

Na de először -mégiscsak idehaza vagyunk- a jogszabály:


Ezen kicsit időzz el, vagy kérd ki jogász segítségét. Eddig is sokan vitatkoztak róla, én nem szeretnék bántani senkit, de 8cm-nél nagyobb szúráshossz vagy vágóél felett nem lehet nálam alapesetben kés közterületen, ugyanakkor golyóstoll vagy ceruza igen. No comment. Aki ártani akar a másiknak az megteszi puszta kézzel vagy egy felkapott bármivel is, aki nem annál lehet fejsze is, akkor sem fogja a másikat macerálni vele. Itt hívnám fel a figyelmet a pár éve a szlovákoknál elfogadott új fegyvertartási törvényre, és áldásos hatására a közbiztonságra nézve. Akit érdekel (nem hiszi) nézzen (járjon) utána.

Eddig az unalmas rész, és most vágjunk bele!


A kedvenc


Ezt a címet mindig az kapja, amelyik mindennap a zsebemen lóg. Szinte minden olyan feladatra jó, ami egy átlag napon szóba jöhet. Csomag levél felbontásától kezdve a kevlárelőke vágásáig mindennek menni kell a kicsikének. Kicsike, mert olyan a törvény amilyen (ugye valaha is a szabad embert a rabszolgától a szabad fegyverviselés különböztette meg ), ezt a kategóriát tőlünk nyugatabbra az EDC, azaz every day carry néven illetik, külhoni honlapokon így találkozhatunk vele (sokszor itthonin is).
A kedvenc titulus néha azért változik, még tizenegykét éve boldogult egyetemista koromban egy jobb kínai bicska viselte a címet, (később a C.J. Herbertz forgalmazt a saját neve alatt) szép kis fanyelű, a CRKT-nál használatos Carson flipper nevű nyitópöcökkel, széles pengével. 
 
occo pici kinai

Majd ahogy elkezdtem dolgozni jött helyette az első Byrd késem (a Spyderco cég első Kínában gyártott sorozata, néhány évvel később elkezdtek Spyderco néven az eredeti stílusjegyeket is magukon viselő Kínából származó modelleket készíteni, jóval barátságosabb áron mint az Amerikában vagy Japánban készült modellek esetében ), 
 
az első Byrd. Forrás: internet
ez leginkább egy vastag gerincű szikéhez hasonlított, pár év után elajándékoztam. Következett egy húzósabb darab, a Cold steel cég Voyager XL modellje. Ez még a Japánban VG-1 acélból készült modell sima pengével (plain edge, a penge formája clip point ) , ő ma már csak a szabadidős tevékenységeken vesz részt néha, lévén közel 13 centis a penge, nem szeretném hétköznap elkoboztatni. Ezzel az első műhelyem harmonikaajtaját is méretre tudtam szabni, szülinapi partin húst szeletelni.. 

Cold Steel Voyager XL
 Nem szerettem volna ha a műhelyben használódik el, így vettem egy Byrd Wingset, ami egy sima és egy fogazott pengét is hordoz, de nem jött be, egy hómap után ment a dobozba. Majd jó lesz valamire. 

Byrd Wings

Ekkor jött a mai napig is kedvenc és mindig velem lévő Spyderco Native, minden törvényi feltételnek megfelelő, sima penge, lándzsahegy formával (spear point), egyetlen bajom az volt vele, hogy ha teljesen tükörsimára políroztam az élét, hát a szőrt vitte de a paradicsomot nem. Kis utánanézés után már a durvább fenést követően mindössze porcelánon húzom meg, így mindent visz. Hiába, a porkohászati acélok néha másféle törődést igényelnek.

Spyderco Native

Ebbe a kategóriába tennék még egy dolgot, a multiszerszámokat (multitool), amiről nekem elsősorban a Leatherman ugrik be, de ma már több cég is gyárt ilyesmit, olcsóbb kínai verziótól a százezres tételig minden van. Ha jól átgondoljuk választáskor a dolgainkat, jó sokáig hű társunk lesz: Jómagam egy Leatherman Wawe-t használok, gyakorlatilag napi szinten.

Leatherman Wave...

...külső eszközök...

...a fogó és a belső eszközök...

... és a bitkészlet

 (Ma például a kiságy alját kellett lejjebb tenni. Elő a laposbit készletből a 4mm-es imbuszt és hajrá! ) Ezzel nyomom le a horgok szakállát, a fűrésze már sokszor kihúzott a bajból, a kisollója szuper, a drótvágója úgyszintén, és ezen is van két penge, egy sima és egy fogazott. Sőt a reszelőjén van egy gyémántporos felület is finomabb melókhoz, például a köveken kicsorbult horog esetleges fenése.

Az igásló


Amikor nagyobb terhelésnek kell kitenni egy kést, vagy sok olyan feladatot kell megoldani vele ami viszi az élét, és a sok fenéstők, élezéstől valószínűsítjük a korai elhasználódást, nevezzünk ki egy olyat amit nem sajnálunk annyira. Jó, jó persze mindegyiket sajnáljuk, de keressünk egy olyan tulajdonságot ami miatt mégse fogjuk megsiratni. Véleményem szerint legjobban akkor járunk ha az árat csökkentjük, de a minőséget és a használati értéket nem. Na most látom hogy bután néznek sokan, mert az olcsón jót nekünk a tündérmeséken kívül máshol nem mutatták meg. Itt egy olyan késtípust szeretnék bemutatni, amiből az elsőt amit láttam Svédországból hozta nagybátyám édesapámnak. K.J Eriksson volt a szénacél pengére írva, egy , a penge közepétől kicsit lefelé törő hegyű , a párhuzamos levezető él alatt sima v alakban összefutó vágóéllel bíró eszköznek látszott. Akkor még kölyökként csak az egyszerűsége fogott meg, igazi skandináv letisztult forma, pont annyira egyszerű amennyire lennie kell a folyamatos használathoz. Nálunk MORA néven lépett be a köztudatba, majdnem 10 éve amikor a K J Eriksson és a Frosts cégek fúziójaként létrejött a Morakniv. Makrai "Ales" két tesztjét is olvastam erről a szerszámról, ami az éles teszteken a hússzor drágább neves túlélőkéseket is simán kenterbe vert. Ennél speciel nem is a márka, hanem maga a pengeforma , az anyagok (bár a legújabb, triflex nevű acéljukkal nem vagyok kibékülve), és az északi-európai gyártás ami számomra mellettük szól. Annyira megkedveltem, hogy ha látom ezt a formát valahol vásárban vagy egyéb helyen, szinte mindig muszáj vennem ( Jó, jó tudom hogy rendelhetnék egy szortimentet a gyártótól is akár, de az nem olyan izgalmas mint a felénk ritkábban előforduló darabok). Nem kell horror árakra gondolni, amit például a Bahco csinál, azt boltban is megkapjuk 3000.- HUF alatt.

Bahco

 Hasonló a Fiskars Finnországból, az Erikssont a pécsi vásárban leltem egy ezresért, a Hultaforsra már nem emlékszem, de talán az is onnan van, a nyírfanyelű szintén finn Marttiini viszont kalandos utat járt be a dobozomig, Zoli barátom, régi horgász lelt rá reggel korán a vásárban, egy kis hibája volt, a gazdája úgy gondolta hogy majd ő meg a sarokcsiszolója (flex) megoldják az életlenség problémáját, hála Istennek hamar rájött hogy ez annál kicsit finomabb munkát igényel, így Zoli, kemény ezer pénzért megszabadította a gonosztól, majd véget nem érő könyörgésemet hallgatva, miszerint nekem jobban kell átengedte az én birtokomba. Kapott egy kis finomítást és olyan mint újkorában. Kicsit más a forma mint a többinél, a gerinc végig egyenes, de én ebbe a csoportba osztottam be.

K.J. Eriksson - Mora

Hultafors

Fiskars

Marttiini
 
Az elnyújtott V alakú vágóél talán a legjobb vágóképességgel rendelkezik, a hegye olyan finom hogy ha nem cseszed el még a horog szemét is elég jól ki tudod vele pucolni mondjuk 10-es méretig, amit meg különösen szeretek, a műanyag tok alján szépen kifolyik a víz, illetve magától nem távozik belőle a kés.

Egy dolgot nem tudtam még eddig csinálni vele, kenyeret szelni a penge rövidsége miatt, de azon kívül szinte mindent. Van egy a kocsiban, egy az evésekhez mindig nálam (bár erre most új darabot fogok be..), a többi a dobozban, a többi penge között.

Az étkező

Igazából a legtöbbször – ahogy írtam is - én erre a Bahcot használom jobbára, nekem ha evés akkor az Opinelek jutnak elsősorban eszembe. Ezek a kis francia kézi gyártású szépségek már sokszor felbukkantak az életemben,  határozottan emlékszem hogy először Zacsi barátomék konyhájában eszegettem vele. Azóta nálam is megfordult néhány, én egy 12-es szénacélt tartottam meg, ilyet kapott tőlem Bazsi is a harmincadikra. 

Opinel No12 szénacélból

Nagyon jó a filéző, a gombaszedő késük és a fűrészük is. Sőt, van kifejezetten gyerekeknek készült hegy nélküli verzió is. Mostantól az uzsonnáscsomagomban egy szintén vásári, talán német lomtalanításból származó kis kovácsolt fanyelű található, komoly 200.- forintért. Kis plasztika, hevenyészett bőrtok és jöhet velem horgászni.

egy gombóc fagyi


Bozótvágó


Ha sokszor járunk olyan helyre pecázni ahova mások nemigen, azt a bozót külleméből hamar meglátjuk. Jó szolgálatot tesz ilyenkor egy bozótvágó/machete kinek hogy tetszik, ezt nem is magyaráznám túl, a lényege úgyis az, hogy addig capkodjuk a növényzetet, amíg elég helyet nem csináltunk magunknak. Jómagam egy Tramontinát használok, talán ár-érték arányban még ez a legjobb. Válassz olyat amelyik tetszik és jó megfogni. 

Tramontina
suszter a kaptafánál
 Ezt a fentit még pár éve rajzoltam meg a Gurkák kukrijához hasonlóra, majd egy barát kivágta nekem a nyers lemezt, aztán folytatva a munkát lefinomítottam, és kapott egy nyelet. Egyáltalán nem olyan mint amilyennek  lennie kellene, de próbálkozni jó volt vele..

A filéző

Az abszolút catch & release fanatikusok most ugorjanak lejjebb, ez nem az ő típusuk. Mi - urambocsá – olykor megesszük a halat, és ilyenkor gyorsan kell jó munkát végezni, hogy igazán frissen készüljön a vacsora/ebéd (húzd alá amit választasz). Eleinte egy ICEL márkájú Portugál félflexi filézőt vettem, de miután ezt nem egészen halakhoz találták ki - bár ismét az ár-érték arányt jónak tartom – hamar átvette a helyét egy Marttiini. Na ez igen. 

az ICEL


 
és a Marttiini


Az összes többi esetre már nevet/kategóriát sem aggattam, nem is lehet mindent végignyálazni, hiszen nem is ez a cél. Én ezeket használom a horgászatok során is, biztos lehetne őket helyettesíteni mással, de pont az most ilyen szempontból a szép, hogy mára több száz gyártó sok ezer termékéből választhatunk. Amit érdemes betartani egy aranyszabály : mindig eredetit vegyél. Rengeteg a hamisítvány a piacon, és meg sem közelítik az eredetiek minőségét, egyetlen jó tulajdonságuk az olcsóságuk, de sokszor még ez sem igaz. A jó késsel évekig-évtizedekig dolgozhatsz, egyszer kell megvenni.

Apropó megvenni. Mifelénk itt baranyában ritka a jó és széles választékkal ellátott késes bolt. Néhány túraboltban, esetleg az Extrametál pécsi üzletében nézelődhetünk. Igen ám, de ezt hamar kinövi az ember ha választékra vágyik, vagy csak válogatni akar. Több webshop is forgalmaz késeket, én egyet szeretnék kiemelni a többi közül, Syaky késboltját (ITT), ahol a legtöbb olyan dolgot megtalálod aminek éle van és szükséged lehet rá. Mindig hamar reagál az újdonságokra, óriási a választék, korrektek az árak. Érdemes gyakorta ránézni, illetve a blogját olvasgatni.

Nagyjából ennyi. Legjobb talán az, ha minden feladatra külön késed van, de ez esetben nehézkes folyton egy komolyabb hátizsáknyit magaddal cipelni. Ha le tudod redukálni, mindig jobban jársz. ( Volt egyszer egy teszt, amikor különböző késeket adtak őserdőben élő indián törzseknek, talán ha emlékeim nem csalnak Dél-Amerikában. Akkor a Cold Steel SRK nyert. )

Ha túl hosszú voltam elnézést kérek, de ez érzékeny téma, és még így is csak súroltuk a felszínt. Nem okoskodásnak szántam, inkább gondolatébresztőnek vagy ha valaki tanácstalan a témában akkor segítségnek.

A következő késeket mondjuk hogy csak dicsekvésképpen teszem ide, aki eddig elolvasta megérdemli hogy még néhány kép és pár sor erejéig feltartsam.


10 év körüli Wenger vadászkés. Családi ajándék.
 A következőt is a vásárban találtam, inkább fura kinézete fogott meg (meg hát két hal van rajta...), sosem használtam. Ha bárki tudja kié a jel, legyen olyan drága írja már meg, és sosem láttam sehol

a fura

és a jele
Egyik büszkeségem, szintén a vásárból. Pista bá' a nivás vadász emberke hozta ki, nála gyakorta nézelődöm, Puma bicskák, Puli kések, néha még egy Pyraster is megfordul az asztalkáján.



 Szintén nem tudok semmit a készítőről, akinek van információja azt szívesen meghallgatom.

(Update: A kés Porpáczy Zsolt zalaróegerszegi késes remeke. Már nincs a tulajdonomban, Pikesaber projekt miatt megváltam tőle. Prémium kategória.)

Végül de nem utolsósorban egy hogy is mondjam.. átutazó. Rövid ideje van nálam, nem tudom meddig marad. Egy Amerikába kivándorolt Kovács nevű kovácsmester készítette a '90-es évek elején. Tökéletes súlyelosztás, gyönyörű penge. A nyél és a tok kicsit lemarad szépségben a mai custom késektől, de funkcióját tekintve teljesen jó.

Kovács
 
 Amit még megemlítek az egy Spyderco Ocelot. Képet már nem mutatok róla, mert három hete új gazdája van. Egy csodaszép darab, de néha meg kell válni a gyűjtemény helyben topogó darabjaitól, hisz a horgászbotok is szaporodnak szépen. És azokat nem csak nézegetem..

 


5 megjegyzés:

  1. Jó ideje vártam ezt a bejegyzést Hiszen mióta először voltam a műhelyedben, és kezdtem sejteni mennyit tudsz ezekről szerszámokról, érdekelt milyen gyűjteményed van. Örömmel látom, hogy van néhány olyan darab, amit én is használok. Remélem lesz még sokszor alkalmam személyesen is tanulni tőled. Szóval, köszi Peti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zavarba hozol.. örülök ha tetszett, én ikkább lelkes amatőrnek tartom magam a témában. Persze beleástam magam amennyire tudtam, de minél több időt töltök a késekkel annál több kérdés merül fel bennem. De hát így fejlődik az ember. Én mesélek neked a késekről, te meg nekem a folyókról :)

      Törlés
  2. Cikked nagyon tetszik. Érezni benne a tiszteletet és a szeretetet a kések irányában.
    Az utolsó bicskát Porpáczy Zsolt készítette. Püben majd írd meg légyszíves, hogy mennyiért sikerült hozzá jutnod. Azt lehet, hogy cserélném ha kedved van hozzá.

    Köszönöm az említést.

    syaky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm. Estefelé megírom a történetét. És igazán nincs mit, ami figyelemre méltó arra figyelünk :)

      Törlés
  3. Ha közelebb lennék, igénybe is venném ezt a szolgáltatási ágat. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy rendszeres felhasználó létemre az él visszaállítása nem megy.

    VálaszTörlés