2014. október 1., szerda

Ősz eleji kalandok




Ha valaki tíz éve azt mondja, hogy part menti fák vízbe lógó ágain fogok gyönyörködni, hát hangosan kiröhögöm. Pedig az elmúlt hetekben inkább ez volt mint a küzdelem a pikkelyes pajtásokkal. ( Ez olyan szépen hangzik de nagyon nem fair play azért, ha egyszer beleakadt a csalimba :) ) Mindenesetre ismét csodás helyeket látogattunk, egy újat és egy meglévőt. Ha egészben nézem a két napot, inkább képeslapra illő túrák voltak mint horgásznaplóba, de azért muszáj megemlékeznem róluk. Ha az apró részleteket veszem számba, hát már a börleszkhez hasonlít. Ugyan az egyik már felekerült pár mondatban Balu blogjára, azért megemlítem itt is, lévén ez volt a születésnapi mulatságom. Úgy volt , hogy a hétvégét tervezve velünk jött valaki, aki ismert innen 100 kilométerre Valakit (nagy V-vel), aki ismerte az őrt, és szólt neki hogy ne maceráljon minket, minekutána nem horgászvízen voltunk. Ha az lenne, már nem valószínű hogy olyan élővilág fogadott volna ott bennünket mint amilyen. Persze csak miután szegény Balu két óra késéssel, lila fejjel és egy rossz mobillal - ami a legkisebb érdeklődést sem mutatta, hogy a reggelt ő jelezné egy ilyen fontos napon - berobogott 8 perc alatt Komlóról hozzám, hogy felkapjuk Sanyit, aki már vissza is feküdt, és Pannit, aki egy jóképű és jólnevelt foxilány , és megkezdhessük az utunkat az agyonzsúfolt kis terepjáróval, amibe egy strandlabda sem fért volna már be. Ami nem is baj, mert a parton a szúnyogok miatt (annyi volt, hogy ha nem viszünk enni, hát simán elég lett volna egy köbméter levegőben egy jó pörköltnek való), a vízben meg a 10-15 meg ki tudja hány méteres mélység miatt nem tudtunk volna labdázni. Persze miután kitoltuk a Jimnyt a tökig érő sárból, amit az előző napok (hetek, hónapok) esőinek köszönhettünk. Mindenesetre megkésve bár de törve nem, vízre szálltunk és élveztük a fák, a hínár, az édesvízi medúzák és a közelben morgó kotrógép társaságát, lévén hogy egy mai napig működő kavicsbánya volt a színhely. Mindenesetre igazi VIP érzés, amikor negyvenegynehány hektár csak hármótoké. Aki már pár éve jár ide olykor, azt mondta elég gyenge nap volt a 10 megfogott, számtalan leakadt csukával és egy kis vendég csapó sügérrel, de mi azért nagyon élveztük. Főleg, amikor rájöttünk, hogy nem csak az evezőről csorgatjuk be a vizet a kétszemélyes felfújható kajakba, hanem a vízleeresztő nyílást is elfelejtettük bezárni. Pannit kevésbé zavarta mint minket, de időnként ki kellett evezni vízteleníteni az alkalmatosságot. Hamar rájöttünk, hogy a legyezőbotokkal ilyen mély vízen sok sikert nem érünk el, így maradtak a pergető pálcák. Azért a nap közepén Balu igen meglepett, amikor a parthoz közeledve egyre csak vizslatta a víz alját, majd egyre lejjebb és lejjeb hajolt majd kihúzott a hínár közül valamit, ami mint kiderült, a két napja elkészült szemüvege volt, így fény derült arra is, mi volt az oka az előző néhány órában tapasztalt idegességének. Azért hogy ne örüljön, még egy csuka is megszabadította egy csalitól fél perccel azután hogy a drótelőkét levéve nekiállt sügereket hajkurászni. A nap hala lett volna. Bár ha Sanyi táncára gondolok amit a szúnyogok tanítottak neki, miután lehúzta a neoprén mellest és csodálkozva kiöntött belőle vagy négy liter vizet, az sem volt kutya. Az egyedül Panni volt, a kedves jószág aki hol minket kísért a kajakban, hol Sanyit a belly oldalán. Kiváló nap volt, és rettentő szórakoztató, így a férfi átlagéletkor felénél.

KőKemény Komlói Koma

Megküzdöttünk a sárral

Sanya mutatja a tutit

Full Bio halradar

a csapat csapat


Panni kapitány

kölökcsukák

és a pucsító sügér

meg még egy
ilyenkor néha kívántam neki egy jó harmincas harcsát..

..de csak nem jött

minden helyet végigfürkésztünk

hiába, a gazdi az a gazdi

...

szúnyogálló

hála Istennek a nagyobb ragadozók máshol voltak


Pár szót ejtenék itt a felfújható kajakról, amit  próbálgattunk Baluval, hátha érdekel valakit. Irgalmatlan stabil jószág, ha kell oldalról fel lehet bele mászni.Elég lomha, bár abban az is közrejátszott, hogy Sanyát a bellyvel vontattuk. Nagyon jól lehet pakolni bele egy pecára, nekem kicsit fura volt a magas oldalfal, feljebb kellett tartani a cájgot, mint a merevfalú testvérénél. Ja, és jóval nehezebb vele lopakodni. Két ember mocorog benne, és nyeklik nyaklik. Ellenben rettentő kényelmes, jól lehet benne nyújtózni, és amit ugyan nem próbáltunk, de tán félig-meddig a szélére is ki lehet ülni. Társas pecához ideális. A cordura test elég sok mindent kibír, eleve nem olyan vízre van tervezve, ahol minden éles vagy hegyes.  Egy Tribord Itiwit 2+1 személyes volt az áldozat.

reggel

Egy hét ragasztószag és emberundor után ismét célba vettük a holtágat, ami a júniusi első alkalom óta igen belelopta magát a szívembe. Sokat nem fogtam még itt, ellenben szépeket igen, bár ami késik az jön. Amilyen a folyók idei viselkedése, nem is csoda. Két spori volt a parton napfelkeltekor mikor ideértem, két nap alatt egy törpeharcsát bírtak fogni szegények. Egyik találkozásunkkor sem volt olyan csendes ez a víz mint most. Nyoma sem volt a balinrablásoknak, a békés halak ugrálásának, csak a szél borzolta fel a vízfelszínt. Kinéztünk az élő folyóra is, csak úgy bámészkodni, bár Lackó egy pici süllőt újra elkapott a kőlábnál, amit azért tudunk hogy hol van, mert láttunk amikor még kilógott a vízből. Bent a holtágban is olyan magas a víz, hogy az a szemben lévő part ami egy normál vízállásnál 50-80 centire magasodik a víz főlé, most kb 150-180 centi víz alatt volt. Szerintem a halak is a bogarakat szedegették a réten, ott több hal nyomát láttunk mint a nyílt vízen. Persze megpróbáltunk bevetni minden fegyvert, de három ifjú balinon kívül nem találkoztunk semmivel. Azazhogy én megakasztottam egy őrült nagy állatot, adrenalin az egekben, be is voltam tojva mit fog művelni a kis lélekvesztőmmel, de tartottam hősiesen. Közben füttyögtem Lackónak hogy jöjjön segíteni. Igen lassan mozgott a jószág, gyanús is volt, de a varázst végül a kolléga szavai törték meg aki hősies küzdelmemet mitegy fél percig szemlélve így szólt: - Te Peti én nem akarlak elkeseríteni de ez egy szép nagy akadó.
Fény derült rögtön arra is miért olyan lassan mozgott, az csak az áramlat volt amit a szél produkált a kajakkal. Mindenesetre régen nevettem magamon ilyen jót és ennyit. Ezután már jobbára csak ültünk a kajakban és beszélgettünk, ha valami véletlen rablást láttunk a közelben, hát rádobtunk sikertelenül, de nem sikerült elcsípni a grabancukat. Megunva ezt is tettünk még egy kis utat a mezőn át az erdőbe - a fent már említett okok miatt szintén kajakkal -, hisz oda ritkán juthatunk el. A túlparton kikötni tilos, de ha víz alatt van minden, ki se kell kötni, szépen megnézhetünk mindent. Kár is lett volna kihagyni, olyan öreg villámsújtotta fák álltak méltósággal a vízben, olyan érintetlen ez a része a vidéknek, hogy csak sutogva beszéltünk volna ha szólni akarunk, meg ne zavarjuk az ezeréves csendet ami figyelt minket, csak az uszadék kopogott a kajak alján.

 a kolléga..
nemhiába köpülte a vizet
Volt részünk egy ellenőrzésben is, örömmel tapasztalom, hogy nem hiába fizetjük az engedélyre a forintokat, minden alkalommal amikor ide jöttem az utóbbi időben korrekt módon, és határozott fellépéssel nézték át a papírjainkat, most még a kajakot is (!) hogy minden szabályos-e. Ahogy lefolytatták és mindent rendben találtak, ugyanúgy lehetett beszélgetni a vízirendőrökkel mint akárki mással, meglepően szimpatikusak voltak, az elején is tiszteletet parancsoló de maximálisan udvarias modorban jártak el. Le a kalappal.

Lackó kinézett a nyílt vízre is.

rablásra várva

gyenge partszéli próbálkozás

a mezőn..
...illetve az erdőben, ahol pár hónapja még szarvasok játszottak
ritka helyzet, ki kellett használni
néhol már látszottak az ősz színei







kiskoma

a szelet azért nem szeretjük...

gyökérvár

hol vannak azok a halak....

....nézzük inkább a mezőt

az érintetlen helyek...

....ahova csak ilyenkor lehet bejutni...

óvatos pálya

el kell néha veszni





Megjelentek az első sárguló fák is a víz partján, eljött hát az ősz végre, ami majdnem egész nyáron velünk volt, de a színeit csak most engedte szabadjára. Sok jó horgászatot kívánok mindnyájunknak, és némi normális vízállást, hogy a tél beállta előtt (bár nekem mindegy, ha nem fagy be akkor is vízközelben leszek) még legalább ilyen nyugis és vidám napokat tölthessünk kint a természet szépen eldugott kis zugaiban kedvenc halaink társaságában, akik persze kevésbé örülnek ezeknek a randevúknak. Mindenesetre vigyázunk rájuk, hogy nagyobb korukban is megbirkózhassunk velük.

7 megjegyzés:

  1. Nagyon összeszedett, komoly bejegyzés!! Gratula!

    VálaszTörlés
  2. Még párszor elolvasom, szép helyeken jártatok!

    VálaszTörlés
  3. Köszi csajok, igyekszem :)

    VálaszTörlés
  4. Jo kis iras jo fotokkal :-)

    VálaszTörlés
  5. Jah es vegre valaki nem arrol ir hogy ez a szar meg az a szar ! Respect!!!

    VálaszTörlés
  6. Már régóta nem szoktam senkivel megosztani a kedvenc helyeimet, de örülök, hogy veled kivételt tettem. Persze műanyaggal a feneked alatt előbb vagy utóbb magadtól is rátaláltál volna... A pécsit hamar kinövi az ember, és új kalandokat keres.

    VálaszTörlés