Más "tollából"

Az egész úgy kezdődött, hogy elromlott a fűnyíró. Délelőtt 10 óra volt, az elmúlt időszak legszárazabbnak látszó napja és döntenem kellett. Ha horgászni megyek, nem lesz kész a fűnyírás, ami amúgy is 3 hete tolódik az esők miatt. Sokáig nem gondolkodtam, szóltam Tominak aki épp ismerkedik a pergetéssel, hogy kapja össze magát, aztán hajrá! Múlt héten kaptuk a tippet egy vízről, ami közel van, de nincs tömeg, van pár érdekes szabály de ha betartod őket, illetve van némi fogalmad a horgászetikettről és a természetben való viselkedésről, akkor a tulajjal is jól ki fogsz jönni. 

A bejegyzés kicsit titkosnak tűnhet, de se én, se a helyiek nem szeretnék, ha sokan megrohannák ezután a vizet. Az arra érdemesek vagy ismerik, vagy úgyis eljutnak ide. 25 perc autózás után leértünk a hegyről és egy közeli objektumnál találkoztunk az informátorommal, aki közben az idegenvezetőnk is lett (Ian Fleming sehol nincs). Mentünk még 5 percig, ki a városból, fel a dombra le a dombról és már ott is voltunk. Szép, rendezett és nem utolsósorban labortisztaságú környezetben várt a két tó. 

Még a fák is mintha vigyázzba vágták volna magukat (szigorú ember a tógazda). A nagyobbik tavon ketten horgásztak, a kisebbiken egy pár volt. Etetőanyagot tilos használni, hallottunk nagy pontyokról és óriás csukákról, de ma sajnos ilyennel nem találkoztunk. Majd legközelebb. Az első, nagyobbik tavat mutatta be először a helyismerettel rendelkező informátor, – az egyszerűség kedvéért hívjuk őt Balázsnak - látszott hogy nem először van itt, ahol akadókat mondott ott tényleg minden harmadik dobásra bent hagytunk valami szuvenírt a halaknak. Ő inkább átsétált legyezni a túlpartra, mi meg ismerkedtünk a vízzel. Mi dobáltunk egy órácskát, ő közben egy kis pontykölökkel gazdagította az élményeit, majd átmentünk a kisebb tó partjára, ahol szép süllőket lehetett sejteni. 

Itt már halat is fogtunk, Tomi is, én is 1-1 törpeharcsát. Úgy kapta be a hármas fehér Mepps hármashorgának az egyikét, mint a profik. Majd egy kagyló is ránk ijesztett. Délután 2 körül jobban beborult, szemerkélő eső volt és itt mutatta meg a víz azt az arcát, amiért jöttünk. Először a part mellett fordult vissza egy gyönyörű nagy kék farok a körforgót követve, majd mikor nem volt jelentkező, jött a jolly jokerem, a fehér swimming grub. Táncoltatás a fenéken a partig, majd görbül a bot! Szép nagy süllő volt, ki is rázta a szájából a part mellett a horgot. Kézremegés, adrenalinfröccs. 

Gondoltam, a nagyot nehezebben nyeli be, feltettem egy kis fehér twistert, erről is lefordult egy, majd a következő már szépen akadt. Meg még egy. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán kisütött a nap és süllőék elmentek aludni. Okéoké, tudom hogy sokat beszélek, mindjárt jönnek a képek. Ismeretlen vízen 5 óra alatt szép teljesítmény volt úgy érzem. 

Még egyszer köszönet Balázsnak és a tógazdának. Meg persze Tominak, hogy kitartott. És most beszéljenek a képek helyettem...