2014. március 12., szerda

Születésnap




Amikor Balu felesége felhívott volt bennem egy kis félsz hogy nem tudom leszervezni a dolgot, vagy valami hiba csúszik a számításba, de amikor a megbeszélt időben pontban 15:00 -kor befutott Zsolt és mindenki készen állt a rajtra, na akkor már csak a jóleső izgalmat éreztem. Tomi, Atyafi és Bazsi már ott stírölték a habokat, meg a pecásokat amikor kis családommal befutottam. Nem volt nehéz őket megtalálni, Bazsit már a Remeterétről láttuk, minket annak idején megfeddtek a cserkésztáborban ha ilyen színekben rikítottunk a természetben. :)



Indulás, jel leadva. Szervező a ház előtt vár. Majd elindulunk tömött sorban meglepni az ünnepeltet, ami olyan jól sikerült hogy akár taníthatnánk is. Ami nehezebb volt az az elmúlt két hétben a beszélgetéseknél vigyázni hogy meg ne sejtsen valamit az akcióról az ünnepelt, így viszont jó volt látni ahogy leesett állal nézi az arcokat akikkel a partot koptatja az utóbbi időben. Hát még amikor Zsolt közölte hogy bezárta a kocsiba a kulcsot amiben a vacsora és a jóféle fehérbor érkezett („átkozott a hal aharmadik vízben”) ... Sebaj, Atyafi barátunkról kiderült hogy az autófeltörés legalább annyira megy neki mint a filozófia, így negyedóra múlva már gőzölgött a hallé a friss balatoni potykákból.



Annak különösen örültem , hogy nem csak beugrott ahogy először ígérte, hanem része lett a mulatságnak, köszönet neki érte, legalább volt saját kápója a csapatnak aki felügyelte hogy minden rendben menjen :) 



Ha már volt saját szakács, ja és ki ne felejtsem a banda külön bejáratú borszakértőjét, Tomit, aki tényleg ért a borokhoz, és rendesen hozzájárult  az este hangulatához, többek között azzal, hogy ő volt az ajándékfelelős. 

...mi az hogy édes bor?!
   Másodszor kellett rájöjjek, nem véletlenül dicsérték Zsolt konyhaművészetét a srácok (Be kell iratkozzak egy pontyfiléző kurzusra Fonyódra... ), ez a halászlé valami egész különösen teljes ízzel bír, nem ÍZEKET , hanem ÍZT érzel. Tökéletes egységet képez , még amikor Robi barátom paprikájával igen óvatosan megszórom akkor is ( itthon azt tartjuk halálfejes üvegben ). Arról nem is beszélve hogy simán elférne egy relaxációs gyakorlatként ahogyan kavarog a bográcsban a cucc, néha kicsit megkavarja a fülénél fogva a hallé mestere, közben gőzölög, ontja az illatokat, az ember csak szagol, figyel, ommmm...



Amíg rotyogott a jófajta vacsora, belenéztünk a bogádi kajszileves üvegbe, nehogy szomorkodjunk a vacsoránál, illetve hogy megfelelő ágyat biztosítsunk a halaknak. Szereztünk két kutyát is nehogy lankadjon a figyelmünk, az egyik olyan komolyan vette a munkát, hogy még azt is megvizsgálta nem mérgezte-e meg valaki a szendvicseket. Persze a túlbuzgóság kiutasítást vont maga után, de hamar találtak egy rést a kerítésen..

Ritkán van rá alkalom hogy ennyien összejöjjünk, ezért ilyenkor sosem fogyunk ki a témából, nincs az a kínos hallgatás, ami a protokollvacsorák sajátja. Mindenesetre örültem hogy sikerült meglepjük Balu barátunkat, ezzel is gazdagítva a születésnapi élményeit. Sajnos viszonylag korán távoztunk a családdal a gyerekek altatása felé közeledve, akik rettentően élvezték a délutánt,





 amíg lehetett kint szaladgáltak, ástak,-estek-keltek, majd a benti programokkal foglalták el magukat és az anyukákat. Addig kihasználtuk az időt, mentek a sztorik horgászatról, vadászatról , bólogattak szaporán mikor mondtam hogy reggel napfelkeltére kimegyek már a patakra, de azért amikor elmentem szóltak Tominak aki másnap társult hozzám hogy felesleges olyan korán, ráér később is jönni, de ez már egy másik történet...

4 megjegyzés:

  1. A piros felső a medvék és a kóbor apácák megtévesztése miatt volt rajtam! :-)

    VálaszTörlés
  2. A Kápó... Az év fotója (h)
    Csak egy baj van az írásaiddal, DéPé mester. Túl rövidek... (o)

    VálaszTörlés
  3. Majd igyekszem többet írni Willy bátyó, ahog észrevettem ez is egy módja a stresszoldásnak, nem is rossz :)

    VálaszTörlés