Hurrá tavasz!

Hiába, az időjárás nagy úr. 

Emlékeim szerint több éve idén van először tavasz. Most mégis rinyálnak sokan, hiszen nem olyan az életünk mint egy képeslap Rióból. Pedig nem árt olykor megtapasztalni az embernek hogy a természet részeként van felette éppen elég hatalmasabb erő. Például az időjárás..

Amilyen nagy reményekkel telve vártuk a május elejei bosnyák legyes túrát, annyira csalódottak voltunk amikor telefonált a panziós emberke hogy jobban járunk ha maradunk, mindenki lemondta a foglalást, hisz a hetek óta tartó intenzív esőzés miatt a kis pisztrángos patak-folyócska felköltözött a panzió parkolójába. Erről ennyit. Hónapok óta vártunk rá, de hála az időnek nem lett belőle semmi. Persze ez nem panasz csak ténymegállapítás, hiszem hogy a természet és így az időjárás okosabb mint mi, illetve oka van hogy miért így történnek a dolgok. Évek óta nem kerültek elő az átmeneti ruhák, most végre azokat is koptathatjuk, felkészülhetünk a melegebb időkre, nem úgy mint az elmúlt években amikor a télikabátot levetve vehettük elő a fürdőgatyát ( ugye Bazsi, „májusban még nem égtem le” ) . Tessék neki örülni, hiszen ha nem örülsz akkor is ilyen az idő. 

 

Tudtam hogy felesleges lesz peca szempontjából, de ha már a túra elmaradt (egy szempontból nem bánom : mind a két poronty lebetegedett arra a hétvégére, úgy meg igen nehezen kapcsol ki az ember ha tudja hogy otthon nem oké minden ), lenéztem a kanálisra, bár nagyjából sejtettem hogy halfogás szempontjából hiába. Nem régóta járok le ide, így nincs viszonyítási alapom az előző évekhez (talán tavaly nyár eleje óta látogatom a helyet ), de amit sejtettem bejött. 

 

Elkövettem azt a hibát is előző nap, hogy mindenféle bemelegítés nélkül elfröccsöztem egy palack jó fehérbort a kerti munkák mellé, a Hetényi pincészet Pinot grigio-ját, furcsán finom volt - mint utóbb kiderült félszáraz, amit a legritkább esetben iszom, az igen ritka alkalmakkor mikor alkoholt fogyasztok a száraz borokat helyezem előtérbe – ,másnap a fejemben éreztem a hibát. Napkeltére szerettem volna leérni, de ez egy kicsit elcsúszott, valamivel a horizont felett járt már a fényes korong amikor elhelyeztem az öreg griffet egy viszonylag szilárd területen. Küzdve a másnaposság tüneteivel nagy nehezen felszereltem a csukázó legyest, elhoztam a süllyedő madzagot is hozzá, mondván kipróbálom ha már van. Elcaplattam a hídig megnézni a vizet, és azonnal láttam hogy bizony az esők nem hiába jöttek, a kanális majd' kicsordult a medréből. Így hát elindultam lefelé, egész a torkolatig, közben néztem a zavaros, csendben folydogáló vizet és próbáltam kiszellőztetni a fejemet. Leérve láttam igazán a különbséget, ahol januárban egy hosszú száknyéllel húztam fel a csukát, most ha letérdelnék szabad kézzel kiemelném.. Séta vissza a kocsihoz, hátrahagyva a szélmalomharcot vívó helyieket, bár lehet hogy ők is a csend miatt jöttek..

a szilárd terület

a híd

már reggel

még belefér..

na ez a csóka végig követett

a majdnem-híd

torkolatvíz

keresd a halat a kakaóban!

Elment egy újabb hét a műhelyben , ami közben váltottam pár levelet Lackóval, akit a tavalyi szemétszedésen ismertem meg, és megbeszéltük hogy szombat hajnalban megtámadjuk a Pécsi-tó tükrét. Persze kajakkal, ha már a lehetőség adott. Ezen a hétvégén szétszóródtunk, Tomi meccsen, Bazsi otthon az Ipolyon, meg valami versenyen küzdött bottörésig-erről bővebben majd nála a Horgászvidék blogon. Balázs meg lement szegény a nagy vízre – lehet hogy jobban járt volna ő is a tóval..

hajnalban

 

Kíváncsi voltam hogyan lakja be egy másik tapasztalt csónakos horgász a kis lélekvesztőt - Balázséké is jól berendezett, de ez mégiscsak az enyémmel megegyező típus - , nekem még nem sikerült mindent rendszerezni hogy kézre álljon – ez meg is látszott a reggeli pakoláson, szerintem tovább tartott felszerelni a lélekvesztőt mint leérni a tóra itthonról. De lehet hogy a fél hármas kelés volt a ludas. Mindenesetre amilyen sokat pakoltam pont annyira volt tökéletlen az egész, ez hamar ki is derült a vízen, pláne így hogy egy pont ugyanilyen kajakkal tudtam összehasonlítani. Nem mondom hogy csak lemásolom Lackó módszereit, de lesz amit egy az egyben átveszek , és olyan is ami elindított valamit a fejemben és talán eredményre vezet, de erről talán majd egy másik cikkben írok.

Szóval nagy nehezen sikerült behajózni, még a napfelkelte előtt dobálni egyet, a kolléga akasztott is két kölyökcsukát, én meg küszködtem mint kukac a napon. Annak viszont örültem hogy egyre könnyebben megy a kajak egyenesen, ami eddig ritkán sikerült..

Egy kellemes félkör után már ideje volt egy reggelinek is, eközben tudtam először világosban szemügyre venni a másik járművet. Na igen, azon látszott hogy minden a helyén. Egyszerű és használható. 

félszárazon

 

Na ekkor láttuk a nap első balinját ahogy fröcskölt kicsit távolabb tőlünk. Beszállás, evezés, és gyerünk a nyílt víz. És az időjárás ismét segített megoldani a dolgot, olyan szél támadt hogy felesleges volt sokat gondolkozni, egy darabig még erőltettük a dobálást, de hamar rájöttünk hogy ennek nem sok értelme van. Botok, cuccok a kocsiba és innentől sportnap. Keresztbe-kasul, oda-vissza bejártuk a tavat gáttól a befolyóig, néha röhögve ordítva a szembeszélben, el-elkapva az orron átcsapó tarajos hullámokat a nyugodtabb pillanatokban pedig azon gondolkozva hogy hogy a fenébe nem gyújtották fel még a helyiek a sárkányhajókat, nekem hamar kivitte a fejem a dobolás meg a kiabálás. De tuti velem van a baj, ahogy öregszem egyre kevésbé tolerálom ha valaki csak úgy tudja jól érezni magát hogy a másiknak fél kilométerre is tudnia kell hogy ő a világon van. Na mindegy. 

ilyen felhők jöttek néha

Laci a nádban...

...és  a stégek alatt is megpróbálta

legény a gátnál

majdnem Badacsony

 

még felszerelve

Közben kiugrottunk egy hamburgeres-virslis ebédre (tudom hogy cunci, de szalonnás hambi basszus..), és mikor valamivel dél után hazaindultunk szerintem nem volt hiányérzet a történtek miatt. El kell fogadni hogy végre újra van tavasz amikor az idő változékony, nem feltétlenül feszített a víztükör, és a hal sem mindig úgy eszik ahogy szeretnénk ( hogy is mondta Laci? „Akkor menjünk moziba amikor vetítenek” ). Majd legközelebb. Addig meg nyugi...

Köszi a képeket Lackó!