Nimfamánia

Pécs, Király utca, este 6 óra. Kávézó, halk jazz szól, fiatalok ülnek egymás szemébe vagy a laptopjukba meredő tekintettel. Nyílik az ajtó, harmincas szemüveges kopasz ember lép be, a kezében utazótáska, mögötte egy fiatalabb szakállas, akiről süt a lelkesedés. Leülnek a lefoglalt asztalhoz, nagyon nézegetnek a plafonra, csóválják a fejüket. Rendelnek két teát, közben hozzájuk csapódik még egy jól öltözött idősebb fickó, meg egy szintén harmincas évei közepén járó szintén kopasz, aki egy másik kopasszal jön.

Kik ezek? És mi fenét keresnek itt? Bár sokféle ember jár ide, valahogy ők mégis elütnek tőlük. Leginkább abban, hogy kívülről nem sok közös van bennük.. Kik ezek...

Aztán elkezdenek kipakolni különböző fura eszközöket maguk elé, mindenféle színes tollakat és szőröket vesznek elő a környező székeken ülők gyanakvó pillantásai közepette, majd kis fémkampókat fognak be egy érdekes szerkezetbe, melyet az asztalra rögzítettek előtte. A mennyezeti lámpát egy kölcsönvett biciklipumpával az asztalra irányítják. Kik ezek...

Az egyik koma - talán ő a legkopaszabb – napbarnított ember, elővesz néhány kis dobozt, amit a többiek figyelmesen nézegetnek. Ki közelebbről, ki távolabbról, a jól öltözött barátjuk szemüveget cserél hogy jobban lássa azt, amit a mellettük ülők sem látnak. Kik ezek...

  

A másik kopasz, - aki a dobozossal együtt érkezett – szintén magyaráz a többinek. Látszik hogy valamit ők is tudnak amit a másik három nem. Ők feszülten figyelnek és próbálnak megjegyezni mindent. Egyikük még egy diktafont is elővesz. Ki a fene ez az öt ember? Mire készülnek??

Ha jobban megnézzük, csak a barna, göndör pultoslány mosolyog, ő mindent tud, mint általában a pultosok. Előttük nincs titok, szinte mindenkit ismernek aki megfordul náluk.

-..ja, azok ott? , ők csak nimfamániások... még valamit?

Nimfamánia: A pecapania perniciosa egyik szövődménye. Kezeléséhez szakember, de minimum többéves gyakorlattal bíró legyezőhorgász és légykötő kell, aki segít elsajátítani az alapokat, hogy a beteg egyre inkább elmélyülhessen a műlegyezés tudományában. Azon ritka betegségek közé tartozik, melyeket önmagukkal lehet gyógyítani. Következménye általában hosszabb ideig tartó nyugalmi állapot, elvonása dührohamokat okozhat, így a nimfamániás beteget legjobb ha magára hagyjuk kis satujával és bogaraival, hadd készüljön a következő szezonra...

 Végezetül komolyra fordítva a szót, hadd köszönjem meg a végtelen türelmet a Nappali bár személyzete részéről, hogy helyet biztosítanak a bolondériánknak, ellátnak teával és üdítővel, illetve szendvicsekkel amíg teleszemeteljük a padlót. Balunak és Petinek pedig a segítséget egy olyan úton ami a tapasztaltabb vezetőkkel már nem is tűnik olyan rögösnek (attól még az) . Sokat várunk mindnyájan ettől a szezontól, és remélem nem okozunk senkinek sem csalódást, és megéri belénk feccölni az energiát. Amióta létrehoztuk ezt a kis klubot sokat tanultunk úgy elméletben mint gyakorlatban, rettentően várjuk a dobóleckéket és persze hogy minél többet mehessünk kedvenc vizeink mellé betegségünkben elmélyülni...

Köszönet Balunak a képekért ! ( És a családnak hogy a "betegség" miatt nem zárnak ki a kutya mellé... )