Könyv: Két fűz között

Fél éve került a kezembe Peti Balázs és Szári Zsolt közös kisregénye Két fűz között címmel. Semmit nem tudtam róla előtte, amikor kézbe vettem egy kellemes tapintású, jó külalakú füzetkét vehettem szemügyre.

Kinyitva is marad ugyanez az érzés, jól olvasható rendezett kis könyv. A rajzok először furának tűntek, de olvasás közben egészen megszoktam a kicsit szomorkás hangulatú képeket. 

tábortüzes

Sőt kedvencem is lett..

..a viharban a parton kalimpáló Vilmos.

Első olvasásra egész más volt a sztori mint most, amikor újraolvastam, bár ez gyakran előfordul, miután másodszorra a cselekmény már ismert, úgy várjuk a következő fordulatot mint a gyerekek a századszor hallgatott mesénél.. Mindenesetre hamar észrevettem, hogy két nézőpont ( sznoboknak aspektus ) között váltogatva, körülbelül így halad előre a cselekmény:

Nem az a fajta olvasmány, amit sokáig kell rágni, könnyed stílus, de az írók véleményem szerint feltételezték, hogy az olvasó birtokosa egy annál terjedelmesebb szókincsnek mint ami a valóságshowk megértéséhez kell. Röviden ennyi. Megfogod, leülsz (fekszel), elkezded, végigolvasod, és jó neked.

Eddig az elemzés, most elmondom milyen érzés volt.

Utoljára kisgyerekként tudtam igazán beleélni magam a mesékbe, most mégis kicsit úgy éreztem én is ott vagyok a szigeten (csak nem mertem kibújni a nádasból) ,és végignézhetem a két főszereplő három röpke napját. Minimális a jellemkomikum, inkább a szituációk vidám alakulása ragadott magával, többször gondoltam rá milyen jó kis színdarabot lehetne ebből egy szobaszínházban összehozni, vagy akár egy amatőr kisfilmet azoknak akik vevők az ilyesmire. Hisz amellett hogy szórakoztató rengeteg pozitív mondanivalója van arról, hogyan fogadjuk a másik embert a szívünkbe még akkor is ha nem a legjobban kezdődik az ismeretség.

Ajánlom minden horgásztársamnak aki szeret olvasni és nem csak a divatos horgásztúrák beszámolóit bújja, hanem némi pluszra is van igénye.