 |
r 'n' r |
Ha Sartre-t veszem
figyelembe, miszerint a pokol a másik ember, illetve Hofit, aki azt
mondta hogy nálunk az egy főre eső bunkók száma kettő, akkor az
én mennyországomban igen alacsony a népsűrűség, és elvétve
van térerő. Errefelé is lehet hasonló helyeket találni, csak
keresni kell..
Illetve néha még azt
sem. Engem vittek. Na jó, inkább csak hívtak. Én meg mentem.
Igaz, mikor pár hete először invitáltak betojtam az
előrejelzésektől, lévén, hogy a szénszálas botok vastagabbik
végén villámlásban kissé egészségtelen tartózkodni. Persze a
viharok elmaradtak, mi meg a pecáról le. Így megy ez.
Ezt a korai ébredést még
valahogy nem sikerült megszoknom, főleg hogy ha ismeretlen helyre
indulok, már elaludni sem egyszerű. Úgy izgulok mint általános
iskolás koromban a balatonfenyvesi táborba való indulás
előestéjén. Ne röhögj. Pár év és ez elmúlik állítólag.
Cirka két óra alvás, reggelire pirítós stifolder kevés E-vel
(konkrétan egy van benne, az „r” előtt, saját töltés), bögre
kávé, félóra bepakolás, kajak a tetőre és uzsgyi. Négykor a
parkolóban, majd le a határ felé és még előtt le balra.
Töltésre fel, le négyhúszkor a parton voltunk. Paradicsom. (Nem
az, az pár képpel később a tízórainál) Egy lélek sem volt.
Illetve egy volt, egy testben, ami jóízűen horkolhatott, mielőtt
az autóink ricsaja felzavarta. Sátra mellett a kajakja, Ráckevéről
evezett le három nap alatt egy kis baráti partira a közeli
erdészházba. Respect.
 |
Érkezés. Azért már látszik a reggel a távolban.. |
Most már kezd összeállni
a kép a lélekvesztő tekintetében is, feleannyi idő alatt
pakoltam be mint legutóbb Orfűn, bár Lackó így is jócskán
megelőzött, simán elvitetett egy wobblert valami hallal mire én
vízre értem. Még mindig kell pár kilót fogynom, a
lefolyóyílásokon keresztül simán feljön némi víz mikor vízre
szállok. A nagyság átka..
Persze mindig van mit
otthon felejteni, de nem azért vagyok cipész, hogy egy csavart ne
tudjak helyettesíteni egy kábelkötegelővel..
 |
A suszterolás, és... |
 |
...a rögzített doboz |
Most debütáltak az új,
közepes csalisdobozok is, amit Lackó ötlete után kicsit másképp
rögzítettem a kajak belsejében. Igen jól működik, és nagyon
tuti hogy egy esetleges borulásnál sem hagyják el a fedélzetet.
 |
Mindig előbb elkészül, hiába, a rutin.. |
Még csak pirkadt amikor
elindultunk a feszített tükrön a hotág csücskébe, a csatornához
ami összeköti magas víznél az élő folyóval. Szinte nincs is
kedve az embernek a pecához nyúlni, olyan csend és nyugalom van,
miközben élettel teli az egész környezet. Itt-ott valami
gémféleség álldogált, csak a balinok reggeli csámcsogása
ütötte át a csendet.
 |
Még csak nem is ringat olyan sima |
A csatornába beérve
egyre nagyobb lett a ricsaj. Elég sok helyen láttuk a varsákhoz
használt botokat, és csak úgy forrt a víz a kisebb-nagyobb
halaktól. Nekem még kicsit furcsa volt a szűk helyen való
lavírozás, de azért hamar megszoktam. Csak néztem mint a vett
malac, ilyen helyekről nem is álmodtam mikor négy éve a kis
tavakon újrakezdtem a pecát..
 |
A csatorna kapuja |
|
|
 |
eEgyre beljebb merészkedtem... |
 |
... |
 |
...aztán már bent is voltam.. |
Mikor kiértünk a
folyóhoz, Lackó bepróbálta a torkolat előtt a vizet, nekem kicsit
gyorsnak tűnt így alig fél hatkor, inkább kicsit megnéztem mi
ricsajozik a csatorna végénél. Cirka a harmadik dobásra majdnem
ki is vette őkelme a botot a kezemből, és így sikerült megtudnom
azt is milyen a lábak közé szorított bottal evezni. Merthogy a
víz is szép lassan csorgott kifelé velünk a hátán, illetve a
botot rángató őn is inkább a nyílt vízre igyekezett..
 |
Mata a tuti |
|
|
Mindenesetre két
alkalommal való korrigálás után szépen kiemeltem, és néhány
fotó erejéig feltartva majd visszaengedve folytathatta a
reggelijét.


Még egy kicsit élveztem az adrenalin munkálkodását
a partszélben amíg Lackó kint dobált, majd szépen visszatértünk a holtágba. Ekkor már
előjöttek a színek, hat óra felé járt. Előkerült néhány
kétlábú is, nagy ladikokkal keresték a jó helyeket, egy még a
jó kis sekély partszélt is belakta ahol betettük a járgányokat.
Azért volt hol kiszállni. Gyors reggeli, átöltözés
pizsamagatyába meg hosszúujjú ingbe ( a nap s a szúnyogok ellen )
, és miután a FOX orsó is simán megadta magát a harmadik
horgászata alkalmából, a nehezebb pergetőbot helyére betettem
egy hatos legyest. Hátha. Aztán persze nem, de ki tudta. Közben
megszaporodtak az emberek is a parton, meg a szúnyogok is
felébredtek az árnyékban. Mit mondjak. Nem nagy élmény így
vizelni hogy egy másodpercre sem lehet megállni, különben rád
veti magát egy egész horda, arról nem is beszélve hogy messziről
igen fura látvány ahogy az ember fia fogja a slagot és közben
breakel.
 |
Még munkát is akart adni a víz... |
|
|
 |
Laci a torkolat mellett |
 |
Még ilyen szörnyeteget is láttunk... |
 |
...meg a hullámait |
 |
A torkolat mellett az élő folyó reggel |
 |
És ahogy visszaértünk... |
 |
...előjöttek a színek |
Második nekifutásra
felfelé indultunk el a holtágban, nem győztem betelni a
látvánnyal. Mindenhol csattog a balin (lehet hogy nincs is más hal
ebben a vízben?) , persze rengeteg a küsz a partszélben, de a
többi részen is rengeteg halat látni. Na gondolom ez is volt az
egyik baj, mert mindent láttak. Szép tiszta víz, akár fél métert
is lelátni, nehéz így átverni őket. Meg tudták az illemet is,
dobótávolságon belül ritkán voltak. Egyetlen mellécsapás volt
a polar fibre testű, őzszőr fejű fehér muddlerre, amúgy semmi.
Meg hát bele is kellett jönni a legyezős technikába, ha úgy
próbáltam dobni mint a parton, annak az lett a vége hogy a zsinór
egy csomóban leesett a vízre. Kábé tizedikre volt elfogadható a
dolog.. Mármint nekem, aki tényleg ért hozzá lehet hogy a térdét csapkodta volna..
 |
A reggeli... |
 |
...és ami utána jön |
 |
Nincs térerő...Király! |
 |
Na hogy is van ez? |
Az egyik kiugróban
álldogált a cimbora a kajakkal, szép lassan beúsztam mögötte,
mutogatott hogy lassan nézzek amerre ő figyel, Sajna olyan gép
nem volt nálunk amivel le lehetett volna kapni, de így is
elképesztő volt ahogyan a szarvasok fürödtek szügyig a vízben az
ártér erdősebb szélénél és játszottak. Hihetetlen.
 |
A szarvasles |
Jó sokáig felmentünk,
a holtág északi részét is bejártuk.
 |
Északon |
Persze ilyenkor igen ritkán
közelítjük meg a másikat, így is vigyázni kell a minél
csendesebb és feltűnésmentes csorgásra. Mondhatni fatörzsnek
próbáljuk kiadni magunkat. Jómagam inkább kevesebb mint több
sikerrel egyelőre. Fatörzsek ritkán csapkodnak és szidják a
szúnyogok édesanyját. Irgalmatlan lett a meleg, majd amikor a
vérszívók szép számban jelentek meg a víz közepén is
(szerintem szeretik a protect-b-t) kimentünk ebédelni. Én nem
vittem túlzásba, maradtam a stifi-hagyma-kenyér-paradicsom-paprika
ötösénél, Lackó viszont megadta a módját,
kempingfőző-babkonzerv. Legközelebb én sem hagyom ki. Még nézni
sem volt rossz :)
 |
Jó étvágyat! |
Kissé álmosan indultunk
az utolsó körre, Ismét megnéztünk a csatornát, ahol eddigre a
szomszédos országokból is érkeztek szúnyogcsaládok, konkrétan
ha a másik mondott valamit tőled 10 méterre azt nem hallottad a
zümmőgéstől.. Még két elhagyott Wobbler és egy most már
fenéklakó horgony után a menésnél maradtunk. Közben megérkeztek
az ügyeletes helyihülyék is, akik csak úgy tudnak a vízbe
ugrálni hogy közben ordítanak. Bármit, csak mindenki tudja hogy
nekik most jó. Miután több tíz effektet végigszenvedtünk tőlük,
sikerült bepakolnunk és elmenekülnünk a helyszínről.
Persze ide még
visszatérünk, revansot venni a wobblerekért meg a horgonyért,
illetve hogy kicsit kiismerjük a helyet. Vagy csak azért hogy -igaz
hogy csendben- jól érezzük magunkat. Lesz rá alkalom.
 |
Déltájban |
 |
Az enyhe szél még jól is jött olykor.. |
Az élményért köszönet
illeti Lackót és a jelöletlen képekért külön is!
Ja és a térerő. Szinte
sehol nincs a vízen. S legtöbbször ott se magyar...
Rég volt ilyen peches pecám. Három wobi és egy horgony elvesztése (így mulat egy magyar úr, akarom mondani kajakos pecás), és a négy jó kapásból egy hal fogási arány kicsit megviselt. Ennek ellenére élveztem a túra minden percét.
VálaszTörlésKöszi a társaságot. Hamarosan újra támadunk...
Jaja, muszáj is lesz majd ha meggyógyult az öreg griff..
Törlés