Ősz végére

Sanyi kissé illuminált állapotban -Halló tessék! - kel szólt a telefonba, mikor szólni próbáltam neki hogy késni fogok, miután Balu kocsija kékes füstöt eregetve rángatta magát, amitől gazdája jobbnak látta a kanális helyett az autószerelőt felkeresni. Mindenesetre olyan ábrázattal nem számoltam, amivel barátunk megjelent Panni kutyával együtt tíz perc múlva a kocsinál. Nem volt semmi gáz, jót szórakoztunk a sztorijain a negyvenperces úton, ahogy felvettük Tomit is a pékségnél. Persze esőt mondtak, de bíztunk benne, hogy elkerül az égi áldás. Nem tette. A fiúk nagy nehezen kiimádkoztak egy kis balint meg egy domolykót a csatornából, ahova csoda hogy eljutottunk, miután szalonspicces barátunk rászólt a kutyájára a vajszlói dohánybolt előtt emelt hangon: - Panni, ne cigánykodj! Az ábrázatok alapján, amik körbevettek örültem a ménesnek a motortérben, így néhány szúrós tekintet volt csak a jutalom. Mindenesetre könnyesre röhögtem magam, még az új csukásbotot próbálgatva is... Egy hete ugyanilyen felállásban két vizet is megjártunk, a srácok szép példányokat vehettek ki a vízből, míg Bazsi olaszon aprította az egy héttel azelőtt érkezett új lakókat.

Sanyi a ködben

BigT..

...az első aznapival

a nyerő

a kis patak gyönyörű egészséges csukája

Panni kapitány inkább vakondra ment

Sanyi a kanálison is próbálkozott..

..hoppáhoppá!

necces

de a mosoly őszinte

Nem sétagalopp lesz ez a tél, ahogy most látom, bár múlt héten laza 7 fokkal örvendeztetett meg a napisten, adott pár szép halat a srácoknak, én  -mondjuk úgy- csak kísérő voltam, az utóbbi hetek-hónapok hajtása a műhelyben örülök hogy egyáltalán ezt lehetővé tette. Nincs jobb módja a fejem kiszellőztetésének, mint pár cimborával járni a vizek mentét. Még a hal sem hiányzik hozzá, főleg hogy idén kezdem megszokni a betli pecákat, igaz, szinte kerültem azokat a helyeket, ahol tuti fogással biztat a telepítés. Bár Olaszra azért lelátogattam, végre kerültek csukák a tóba, amik az amúgy tekintélyes süllőállományt is megmozgatták. Tuti rapid pecák sok hallal, érintetlen állatok, amik nem fújják kívülről a katalógusok színkódjait. Persze a magány ezeken a vizeken felejtős. Majd jó lesz tavasszal amikor csitul a műhelyben a pörgés...

digó csuka

 Az elmúlt hónap csapatépítő tréninggel is zajlott, miután meglátogattuk Zsoltit Fonyódon, ahova tavaly egy kis baleset miatt nem juthattam el. Hála Istennek idén Kende úrral együtt élvezhettem a fiúkal a zavarba ejtően tökéletes vendéglátást - egyetemben a kazalnyi sült gardával és a vargányás vaddisznópörkölttel. A kissrác igazi nagyfiúnak érezhette magát Pelso anya keblén ebben a csapatban, hisz már majdnem hatéves... Szokja csak a társaságot. Zsoltit is sikerült meglepnünk egy kis sügeres játékszerrel, bár lehet hogy az örömpecák már csak jövőre maradnak, hisz hideg már a víz, amikor délután kimentünk a mólóra olyan volt a vízfelszín mintha szakadna az eső, pedig csak a milliónyi apróhal játszott a felszínen. Műcsalikkal esélyünk sem volt. Csónakázni is mentünk szombat délelőtt, amit Kende úr nagyon élvezett - legalább negyedóra hosszat, a maradék másfelet meg végigfegyelmeztem... Százszor jobban tetszik ilyenkor ez a víz, mint amikor fél méterrel magasabban van a fürdőzők tízezreitől.

Vidámságtól sem volt mentes ez a hétvége, Atyafi beleragadt a hálózsákjába. Hogy hogyan? Este nézegettük a srácokkal Balu új wobblereit, aztán az egyik valahogy ott maradt a mellkasán, miután ő már a hálózsákban feküdt, aztán sikeresen rá is húzta a zippzárt. Elmondása szerint,  amikor hajnalban rájött a szükség, csodálkozva konstatálta, hogy nem bírja elhagyni a hálózsák meleg zugát. Némi extra jógagyakorlat és nyújtózkodás után elérte a táskámra aggatott érszorító fogót, és az új horgokat rendesen meggyalázva kiszabadította magát a hálózsák megbecstelenítése előtt.

a képről csak a fotós hiányzik

Cönde úr élvezi az utat

Zsolt és az új játéka

Vidámság, móka, kacagás, és az Irsai pálinka

A házigazda és a menü

egy kis köves is megnézte a csapatunkat

Itt még Bazsi si vidáman nézegette a csalikat...

Atyafi éjszakai kalandjának eredménye

reggel

bent

kint

kikötő

indulás előtt

Szegény Bazsit elkapta valami gyakori ürítéssel járó nyavalya, így nem annyira élvezte a hétvégét, de legalább velünk volt. Mondjuk ő lehet hogy jobban örült volna a saját ágyának, de nem baj...

Megszokhattátok már, hogy ritkán írok halakról, lassan én is kezdem megszokni. A két holtág mi még ebben a csendes időszakban köpülésre várt, nem igazán hozta a kívánalmaknak megfelelő eredményt, így jobbára maradt az evezés. Az egyiken passzióból, a másikon muszájból. 

az ősz színei október végén

mozdulatlan víztükör

A déli határ mellett  a Duna EKG-ra hasonlító idei viselkedése is folyton érezhető volt, semmi megszokott dolog nem úgy működött mint máskor, de a környezet kárpótolt a meg nem fogott jószágokért. Így legalább volt idő keresztbe-kasul végigjárni a helyet, kifolyótól befolyóig, csücsöktől csücsökig. A víz már hideg, de még nem rontja a komfortérzetet a vizes kéz, pláne, hogy nemigen kell a halak után nyúlkálni a vízbe.

Egy hétre rá Kende úr nagyot nőtt a szememben, Leurgottunk kicsit a Pécsi tóra, mondtak aznapra szelet, felhőt, mégis csodaszép időt fogtunk ki. Gondoltam örülhetek, ha a kölyök délig nem unja el magát, addig meg a magunkkal hozott két szendvics meg két csoki elég lesz kettőnknek, de már akkor éreztem hogy tévedtem, mikor kettő körül szóltam őkelmének , hogy enni kellene. Nekem jutott két falat, és méghol volt hat óra, amikor hazaindultunk... Tíz órának úgy a valagára vertünk hogy észre se vettük. Hatalmas séta, nádból született pecabot, sok szerencsétlen méreten aluli csukakölyök a friss telepítésből, amik mindent megettek ami mozog, meg egy szebb balin keretezte be azt a szép november eleji napot..

a szendvics a hattyúkat is érdekelte - volna

nics jobb a nádbotnál (csak el ne kapja valami...)

úgy leverte az orklát csak úgy zörgött

ennek még nyáron is örültünk volna

kölyökcsukából nem volt hiány

 A Solti-holtág is megér egy pár sort, rengeteg jót hallottam erről a gyönyörű helyről. Balu még a helyi horgászboltost is felhívta némi információért, aki megnyugtatta, hogy épp csak elférnek a halak a mederben annyi van, elképesző a biodiverzitás, és a nemrég rendezett versenyen is tele voltak a versenynaplók. Nosza rajta, reggel kocsiba be, százat lenyom, boltba jegyér' meg némi kiegészítésér' a pergetőtáskába, csónakbérlés, bepakolás. Pár dobás a parton a fogpiszkálókkal, pár sügérke meg egy pici csuka Balunál hiteti el velünk hogy ez itt a kánaán. Na nem sokáig, néhány óraányi hiábavalóság után , amikor újfent letettük a súlyt vagy 15 méterre a partszéltől és nekálltunk vallatni a nádtorzsák szélét, furcsa méltósággal vonult el a part és köztünk egy világbunkója a zümmögő motorjával a csónakján, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.. Igazából Balu monológjára tértem magamhoz, aki fennhangon bizonygatta switchbotjának erőteljes lengetése közben, hogy hazaérve az óelikszen végzi a harminc év alatt felhalmozott pecaeszcájg, és jobban járna ha ehelyett a meddő foglalatosság helyett gyöngyöt fűzne. Mindenesetre felhívtam a figyelmét a tényre, hogy a zsinórokat el ne adja, hisz az fontos kelléke a nyakékeknek... Kikötve már gyanús volt ahogy a helyiek szidják a vizet, mondván hogy az utóbbi időben kevés a ragadozó... Egy kicsit még szórakoztattam magam a sügerekkel, és a nap legnagyobb hala is kijött, volt vagy húsz centi őkelme... Hazafelé bosszúból benyestünk egy egész jó halászlevet Dunakömlődön, majd a kajakómától félálomban hazatértünk a családjainkhoz. 

mindent bevetettünk...

várj, mindjárt kiveszem...

így ni!

A nap hala.

a monstrum híd kicsit zavaró, de nem értek a photoshophoz

kis mohó

loop

Tutajos

óvjuk,védjük a természetet!

Igazából ez szép hat hét volt, csak keveset láttam a műhelyen kívüli világból.. De amikor sikerült azt próbáltam úgy tenni hogy minél többet érezzekk az őszből és minél többet lehessek a családdal és a barátokkal kint a vízen. Ha jön a tél maradnak a legyes klub összejövetelei ismét, ami segít átvészelni a keményebb hidegeket.. Meglátjuk..