2015. április 12., vasárnap

Megindító meccs volt



Küzdök. Folyton. Hol ezzel, hol azzal, hol amazzal. Hétköznap jobbára a kuncsaftokkal, a lábbelijükkel, a késeikkel. Most a héten ezek mellé - hogy ne unatkozzak - a torokfájással, a takonnyal, a köhögéssel meg a lázzal. Mert ha az emberfia versenyre készül, hát így a tuti. Aztán a karmám jobbnak látta, ha még három napig aludni sem tudok, "lássuk, mit hoz ki ebből ez a szerencsétlen..." alapon. Aztán ma kiderült hogy jobb is volt így külöben ki tudja miket fogtam volna...

szállingózás

Na eddig a rinyálás része. Már tegnap tudtam, hogy nem mindennapi verseny lesz (na jó, ezt előtte is), amikor eboltás közben Gábriel felhívott, hogy mégis tud jönni. Innentől kezdve a hangulat eleve magasan az x tengely felett indul. Plusz tudtam, hogy Földi már ideért, minden megérkezett ami a tárgyi feltételeket illeti. Úgyhogy nyugodtan sétáltam haza a kis családommal meg a kutyákkal, és nyugodtan lefeküdtem egész napra lázat élvezni, hála a csodálatos megértő feleségemnek, aki ilyeneket lehetővé tesz olykor. Mert tudjátok, ha egy férfi beteg...

Figyelem! Fegyelem!

Este még viccelődött Balu, hogy tuti nem fogok aludni, csak az abszolút jólneveltségemnek köszönheti, hogy nem hívtam fel hajnali kettőkor , azzal, hogy "Igazad volt!". Persze egy órácskát még rákukáztam, némi olvasás után (Douglas Adams-Mark Carwardine - Utoljára látható, régebbi könyvecske sokadszor átrágva, akik nem ismerik tegyenek róla, illetve hamarosan egy bejegyzést nálam is megér), aztán fél hatkor kipattantam kiestem az ágyból, gyors reggeli, pakolás, a védőitalok bekeverése (saját főzésű gyömbérszörp + ásványvíz), majd tipli a vásárba Balunak tökmagolajért, meg úgy amúgy is. Persze tökmagolaj nem volt. (De azért minden olajozottan ment - HÁHÁ mekkora poén... okéokéoké...) 

délelőttös szakasz

Fél kilenc körül Sala és Ricsi már ott voltak a megadott helyen, ami a Markó csárda parkolója volt. Szép lassan szállingózott mindenki,  gyors eszmecsere, a mércék, védőital kiosztása, helyek húzása, és uzsgyi mindenki a placcra. A helyszín az egyik kedvenc kis patakunk egy jó hosszú szakasza volt, amit nyolc részre osztottunk. Na ebből három elég nagy szívás volt eleve, miután a helyszínen derült ki, hogy a medret kotorták, és tegnap hagyták abba. a markoló még most is ott pihent. Mindenesetre, ez sem szegte kedvünket, belevetettük magunkat a melóba...

délutános szakasz

A délelőtti kétórás forduló igen vegyes képet mutatott, jómagam akkor fogtam az egyetlen halamat a nap folyamán (nem is kellett többet :) ), de már akkor látszott, hogy Földi a várt eredményt hozza, hiszen sok évvel több tapasztalata van kis csatornákon, meg eleve legyezésből, mint a helyi többségnek (ezek voltunk mi..) Viszonylag hamar elment ez a két óra, Vissza a starthelyre, egy laza diétás ebéd (nekem speciel gombás-velős máj), újabb helyhúzás, és irány a délutáni menetre.

Védőital á la DP
 Na ez azért lassabban ment. Míg a délelőtti szakaszon ücsörögve tudtam küzdeni a széllel, úgy, hogy közben a bakancsomat a víz nyaldosta, ezen a (tegnap) kikotort szakaszon, két méter körüli szinte egyenes partot találtam, ha komolyabb bodorka  jön, már azt sem tudtam volna kiemelni minden bizonnyal. A szél is úgy érezte, hogy megmutatja mit tud, ennek következtében három körül szinte sikítógörcsben ordibáltam vele szembe mindenféle gorombaságokat. Majd egy perc múlva látva ennek hiábavalóságát, próbáltam tovább küzdeni. Ha én beszélek egy szakasszal feljebb az öreggel, ahova Bazsi került, akkor lefekszem a kocsi mellé és alszom egyet, hiszen a helyiek látták, hogyan szedték ki a markolóval, a szép 50-60 centis domikat, amiket jobbnak láttak nem visszaengedni, nehogy véletlenül leívjanak. Kár értük.

csárdáskirályok
 Az eredményhirdetés első része az elvárásokat tükrözte. Földesi Gábor nyerte a versenyt, ő vitte haza a vándorkupát, ami jövőre új gazdára lel. Ezúton is gratulálok  hozzá!  Talán sikerült olyan hagyományt teremteni, amiről nem is álmodtunk, amikor két éve elkezdtük a kis legyesklubunkat építgetni... Köszönet ezért Balunak, aki megszervezte a versenyt, a támogatóknak (PI-MONTAGES KFT., DP CIPÉSZ KFT.,DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK, TRAFIK ÉTTEREM ÉS BÁR, KALAND HORGÁSZBOLT),Gyurinak a célzóvízért, Tominak , aki gondoskodott róla, hogy jó ebéddel készüljünk a délutánra, Ricsinek, aki Murarátkától idáig döcögött, Salának, aki végre horgászott is velünk, Lackónak, aki megmutatta, hogy kezdő legyes nem feltétlenül gyenge, Gábrielnek, aki a hangulatról gondoskodott, Bazsinak a pontos térképekért, papírokért és egyéb titkári teendőkért, és Földinek, hogy eljött, akivel reméljük még találkozuk a távolság ellenére.

Az első
 Ja. És köszönöm a Domolykónak, aki lehetővé tette, hogy elhozzam a legnagyobb halért járó díjat. Remélem még találkozunk.



Megindító meccs volt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése