Nyár végi őszelő

Amikor hajnalban kiléptem a házból és bepakoltam a csomagtartóba, már lehetett sejteni, de amikor a pékségből a napi kifliadagot magaménak tudva elindultam a víz felé, éreztem is, ezt az augusztus végén szinte már menetrendszerű, kellemesen barátságtalan időt. Élvezem, amíg nem fúj. Felüdülés a harminciksz fokok után, tudva hogy jön még meleg. Felderítés lesz ma, ilyen alacsony víznél nem voltunk még a holtágon, megnézem ilyenkor mi a helyzet, majd referálok a srácoknak. Így megy ez.

Menet közben van időm végigfuttatni az agyamat az elmúlt időszak emlékein, úgy az elmúlt két hetet, mint a kajakos egy éves és a legyes két éves pályafutás során elért eredményeket (?), sikereket, kudarcokat. Persze ez csak a horgász oldalam, a gyerekek-család, a kert, a műhely, mind-mind sok mérföldkővel gazdagodott a közelmúltban.

Például tavaly januárban, amikor hozzám került a lélekvesztő, úgy hittem hogy hatalmas pecák lesznek nyáron kajakból. Lószart. Négytől fél tízig elmegy, utána halál. Néhány órát meg a ki-bepakolás a fejfájós halakkal nekem nem ér meg. Egyre jobban szeretem a kényelmet ahogy megy az idő... Persze ez nem azt jelenti hogy nem megyek, csak partról vagy gázolva gyalogosan. Ugyan ez lekorlátozza a lehetőségeket, de valamit valamiért. Így is vadászom az új helyeket, bár közben a meglévőket is próbálom minél jobban megismerni. 

Nagyjából itt tartottam az eszmefuttatással, amikor satufékkel és egy laza kormánymozdulattal megmentettem Vukot magunktól, ami egy második kávé helyett jó is volt, majd folytattam az utat kicsit lassabban és éberebben.

Big nagyon próbálja...

Amikor két éve nekifogtam a műlegyezés nevű, túldimenzionált de mégsem lehetetlen, ritka de ősrégi, szokatlan de csodálatos módszer elsajátításának, még nem készültem fel a kezdeti kudarcokra. sem az ezek nyomán felbukkanó eredményességre. A mások által előrevetített "átbillenés" sem olyan egyszerű mint ahogy mondták, vannak módszerek, halak, helyek, amiknél, ahol megtörténik. Idén a folyónk és a balin volt az ahol és az ami. Több kirándulásnál a titkosban Kende úrral, Tomival sikerült végre elcsípni az őnöket. Külön élmény volt, hogy nemhogy saját kötésű (párszáz légyből eddig nincs 20 db vásárolt), de húdenagyképűleszek, saját fejlesztésű példánnyal csaptam be őket. Nem nagy szám, ahogy Balu mondta papírforma, ronda, kis csokor szőr, két szál pávatoll, némi flash. Csodálatosan működik. Olyan mint a shinerek, csak kicsit lágyabb.  Amikor Tomival voltunk volt hogy három dobás három hallal járt. Szörnyen hangzik, mi? Azért meg lehet szokni.. meg amikor elmúlik rinyálni.

...amíg be nem jön

Egy hétre rá, próbaképpen, mikor láttam az amúgy csendes , apadó vízen az egy szem rakoncátlan balint a kő mögött csipegetni ráengedtem ugyanezt, kettőt mozdítottam rajta és már meg is volt az ingyenpiercing. Szerencséje, hogy nem tudom hogyan készítsem el, így mindenki mehetett haza a lecke után.

A csibész

árkon...

...bokron

a mi gyerekmedencénk

és non-eu-konform mászókánk

Még két kanyar, közben satu, két vadnyúl megúszta, én pihegek az adrenalintól az út szélén, veszélyesen közel az árokhoz, majd spuri továb a víz felé. Eltűntek az esőfoltok is, amik elszórtan voltak jelen az út alatt, a felhők biztosították a kellemes hőérzetet. Parkolás közben már fennkadt a szemem a szokatlan látványon, ilyen kevés vizet itt még nem láttam. Nem volt rémes, csak szokatlan. Pakolás, szerelés, nincs is szúnyog, hugyozás, szúnyogok megvannak, fújás. 

Közelebb van a túlpart mint gondoltam. A gázlómadarak segge még a parttól több méterre is a levegőben lóg, így nem lepődök meg amikor egy óvatos próbánál mindössze evezőlapátnyi víz van alattam. 

A partszélben a növendék őnök hajtják az apróhalat, miután a popperreim - amiket hirtelen felindulásból vásároltam, illetve ajándékba kaptam - szűzen pihentek a dobozban, gondoltam rápróbálok, főleg Balu múltkori bejegyzése után. Nem bántam meg. Ketten rajtavesztettek, aztán semmi. Kicsit átmozgattam a berozsdásodott evezőizmokat, majd kimentem reggelizni meg összerakni a legyes szerkót. Muszáj itt is kitapasztalni a tutit, ilyen balintömeget máshol még nem láttam, de bent a holtágban összesen hármat fogtam a két év alatt. Vagy rafinált, vagy okos, de olyan nincs hogy nem megy, valamit én csinálok rosszul. Most se ment jobban, pláne, hogy félóra múlva elkezdett minden bevezetés nélül szakadni az eső. Amivel amúgy nincs bajom, de nem volt kedvem kievezni, öltözni, beevezni, úgyhogy szépen összepakoltam és hazajöttem. Így is jó. Ha kint vagyok mindig az. Üdvözült mosollyal az arcomon, szarrá ázva fütyörészek hazafelé, és rettenetesen várom a jövő heti rövid turnét a sporikkal és a  Mura átkaival.