2016. szeptember 13., kedd

Lecsó




Számomra a kulináris örömök felsőfoka az, amikor egy egyszerű ételt készít el valaki úgy, hogy a köröttem levő világ egy pillanatra belassul és csak az íz, állag és illat jelenti a valóságot. Mint az átlag magyar, én is szeretek enni, de ahogy halad az idő könnyebben is rakódik, tehát vigyázni kell a mennyiséggel, illetve mozgással ellensúlyozni a dolgot. Próbálgattam néhányszor degusztációs különlegességeket, de azt inkább meghagyom a profiknak. Nem az én kis műkedvelő világom része. Bár voltak kivételes élmények is, például idén áprilisban, amikor leugrottunk a palkonyai SVÉT-re, ahol HBali hozott egy kis LARUS-t (Libamájterrine szarvasgombával, házi kaláccsal és aszalt meggyel, vékonyan szeletelt bbq magyar tarka hátszín, szarvasgombás burgonyapürével és céklasalátával) illetve egy Kistücsköt (Rétesben sült házi sonka,tojás és kalács tormahabbal).

Ugyanakkor egy jó pacalért (nem csak egy pacal, egy JÓ pacal, aki szereti, tudja milyen melós tényleg jól készíteni), vagy egy jó birkapörköltért élek-halok. Ahogy Anton Egót a Lecsóban (Disney-Pixar 2007) egy jó ratatouille-el meg lehetett fogni, úgy lehet engem is egy sima brassóival levenni a lábamról (természetesen csak ha tálaláskor kerül egy helyre a burgonya a hússal, különben nem sokat ér, mert felpuhul)... 

Nagyjából két hete vágtam a centit mire végre eljött a csütörtök. Szükségem is volt a kikapcsra, nyakamon az őszi szezon a műhelyben, hamarosan bolondokháza következik. Négy nap Zala. Három éj. Két nap peca. És a kaják...készült mindenki jó előre, bár Ego nem volt velünk, így rálátásunk sem volt, tehát abból főztünk amiből tudtunk. De ne csapjunk bele ilyen gyorsan a lecsóba közepébe.


Most, hogy már szinte haza megyünk ide Murarátkára is, nem akkora teher az út mint szokott. A csütörtök kora délutáni indulás is jó ötlet volt, nem írom meg mennyi idő alatt értünk le, mert elveszik a jogsim. Három éjszakás, barangolós, legyezős, pihenős, de talán ami miatt a legjobban vártuk, az a vacsorák kóstolgatása, és azt követő borozás a teraszon. (rossebet, a dögnagy domolykók miatt vártuk, amiket errefelé szoktunk szórakoztatni. Később...)


 Első este 
Chef : Balu. 
21 napig érlelt hátszín közepesre sütve, mellé sült kacsacomb, sült császárhús, vargányás rizs, paradicsomsaláta tartárral,mozzarellával, Házi mustár á la DP. Desszert: Fire & Ice (forró kakaós piskóta pirított mogyoróval, a tetején madártejes jégkrém). Diópálinka Pécsről, körtepálinka Bogádról, almapálinka Diósberényből. (Ez utóbbit Günter barátunk hozta, aki most először jött velünk, miután három hónapja elindítottam a lejtőn egy legyezőbotot ráerőltetve kis patakunk vizében. Azóta egy közepes harmadik világbeli ország költségvetését elköltötte hasznos és haszontalan dolgokra a műfajjal kapcsolatban és folyton fülig ér a szája.)


Általában nem szeretem a közepesre sütött steaket, de több séfcimbora is ezt szajkózta, így adtam neki még egy esélyt. Megérte. Az érlelés, és a farkaséhség hatása megkérdőjelezhetetlen. Az erdei gomba íze szintén olyan magasságokba tud emelni egy szimpla köretet, hogy boldogan nyög tőle az ember álmában. 

Amikor már szuszogni is alig volt erőnk, nekiláttunk a másnapi haditerv összeállításához. Simi térképekkel készült, Ők mennek Lackóval és Baluval a legfelső szakaszra, mi a zöldfülűvel a torkolat feletti részre. Fent jellemzőbb a nagy méret, lent a kisebbek, de sűrűbben. (Ezen a pályán megszoktuk a 30 cm átlagot, nem ritka az 50 felé tendáló negyvenes. Lásd régebbi írások) Még egy rövid lecke Balutól a nedveslegyezésről, lévén, hogy őszbe fordulva már óvatosabbak a vizek lakói, nem tépik le már a levegőből a szárazlegyeket, polibogarakat.


Nem akartunk korán kelni, de a nehéz vacsora megtette hatását, négytől fél hétig csak forogtam mint malac a tűz fölött. Közben örömmel konstatáltam, hogy - miután hangosan alszom - a külön szoba előnyeit élvezve, ajtón keresztül, tompábban hallom Balu horkolását. Néha furcsán néznek a szállásadók, mikor ketten két külön szobát kérünk, de jobb így mint ha éjfél környékén csúnya ütlegelésbe kezdenénk a másikon a közös légtér zajszennyezése miatt...


Ébredés Felkelés után gyors reggeli, szendvicskészítés (négyféle kenyér a bogádi pékségből, sváb szalámi Diósberényből, különféle sajtok ), és télak a patakhoz. lemegyünk a másfeles kilométerig, Günter lefelé, én felfelé. Gyanús volt a csend, szedés sehol. Partszélben millió babahal. Nem is értettem, ezek nem a tavasz végi - nyár eleji ívásból jöttek. Gyanútlanul próbálgattam hosszabbakat dobni, gondolván, hogy a csörtetésre szaladtak pikkelyesék szerteszét, de az igazat megvallva a macska se jár csendesebben mint jómagam. Délben a kocsinál hallva, hogy Günter sem jutott sokra, ( kivéve, hogy rájött, ezt az utoljára vásárolt Orvis szettet visszaküldi mert - hogy is mondta? - nem ilyennek képzelte. Magyarul szar. ) kitaláltuk, hogy feljebb megyünk, ahol én szoktam mindig horgászni ha erre vetődöm. Fel is mentünk, amíg az öreg griffnek jó volt az út, aztán ugyanígy Günter le, én fel. Kábé másfél kilométert mentem, nem sokkal Baluék alatt nekiláttam, de semmi. Néha 1-1 küsz elzúgott a fejem mellett, ahogy a nedvest kikaptam a vízből, de halnak nyoma se. Nem hogy nagyobbaknak, kicsinek se. Kezdtem pánikolni, ugyan eddigre volt kb öt küsz emg három húsz centi körüli a tarsolyomban, de egy éve ilyenkor már untam a harmincasokat is. legázoltam két-két és fél óra alatt egy jó kilométert, még gyarapodtam pár kölyökkel, de mire meghallottam Günter szentségelését ( ami a köztünk tanyázó hattyúpárt is úgy meglepte, hogy elfelejtettek elrepülni ), már én is kellően feszült voltam. Visszafelé a kocsihoz felhívtam Simit, mi a helyzet odafenn, de több volt mint gyanús, hogy ők már fent vannak a házban, holott alig múlt három. Azért a kereszteződésnél még rápróbáltunk, a pajti kevesebb sikerrel, míg nekem kicsit örömpeca jellegű volt a dolog, egy kis zúgós részen a partszélben meg a gödrökben fogtam félóra alatt annyit mint egész nap. Sajna ezek is inkább az apróbbakból. Kocsiba be, ablakot le. Sipirc.

Az öreg Griff nyolcadik éve megbízható társ

Második este 
Chef: Lackó 
Serpenyőben sült tarja háromnapos mustáros - fűszeres pácból, lilahagymás paradicsomsaláta, parasztkenyér. Szerettem volna lecsót csinálni hozzá, de miután kiderült, hogy ezek hárman nem bírják ezt a számomra tökéletes nyári étket letettem róla. Desszertnek kihúztam egy Bodri QV dugóját.


Ezek után a teraszon folytattuk a társalgást, eregettünk némi Borkum Riff Cherry Cavendish füstöt, majd mikor valagára vertünk még egy palack Takler Triónak és kisebbségi viccek mesélésével próbáltuk túlszárnyalni egymást jobbnak láttuk ha lefekszünk.

Günter és a dopamin
 Reggel már félve mentünk le kaja után, és hamar igazolódni is látszott az aggodalom. Ricsi is el tudott szakadni egy napra éppen aktuális jegyesétől, és bár csórikám alig látott a takonytól, a torkolattól felfelé vallatta a két patakot. egy csuka és vagy 30 sügér volt a jutalma, persze pergetve. Günter végre elkapott pár szebb domit, ennek külön örültem, hisz a zöldfülűnek jár az élmény. Én készültem a semmire, egyszerűen végigkirándultam a patakot a torkolatig, dobáltam orsót, switchet gyakorlásképp (Balu szerint a tailing loopokat is, na jó, olyan is volt...), megittam egy sört, pipáztam az árnyékban egy kövön a vízben, fogtam még pár apróságot és nem értettem a babahalak jelenlétét. Két és fél kilométer után találkoztam a két másikkal alul, majd Ricsi kezébe nyomtam a Buttersticket, aminek közben majdnem szerelmet vallottam, és majdnem sírtam olyan szépen dobott vele. mindjárt kiszedett egy húsz centi körüli pikelyest, aztán jobbnak láttuk nem küzdeni tovább, és elindultunk visszafelé.


Harmadik este  
Chef: DP 
Spaghetti alla puttanesca (Spagetti örömlány módra. Az előző vacsoráknál valami könnyebbet gondoltam, és ha már a víz nem volt hozzánk olyan kegyes mint általában, hát legalább a tányérunkon legyen halszag.) 

Recept: Felforrósítom a serpenyőt, majd lehúzom, kis olívaolajat öntök bele , ebbe szórom a hajszálvékonyra szeletelt fokhagymát, chilit, és aprított szardellafilét. kis ideig futtatom, figyázva hogy meg ne égjen. Utána mehet az aprított fekete olajbogyó, kapribogyó, és hámozott kockázott paradicsom. Összefőzöm amíg a leve elfő, a közben megfőzött és tálba mert roppanós tésztára öntöm majd megforgatom. 

A tetejéről tálaláskor a parmezán lemaradt, miután addigra néhány kör lement az aperitifekből. Fényképet sem csináltam, teljesen kiment a fejemből...

most ezeknek is örültünk

Az esti boros-füstös beszélgetésnél levontuk a következtetést, azaz valószínű túl alacsony volt a víz, avagy túl magas, front volt vagy nem volt, túl felhős illetve túl derült volt az ég, emiatt kárhoztattunk sikertelenségre. Mindenesetre küszködtünk mint malac a jégen, de közben jó helyen voltunk. Lackón mindig bámulunk, hogy két-három alkalom után milyen jól kezeli a legyezőbotot, hisz ő megszállott pergető. Günter is szépen kergül fejlődik, ahogy halad előre ezen a rögös úton. Csudaklassz hétvége volt, még így is hogy az Adovány kevésbé adakozó arcát mutatta mint eddig bármikor. Rálátásunk is lett, Ego örülhet. Simiben és Ricsiben, a Mura átkaiban nem csalódtunk, Zolival a ház tulajával együtt mindig hamisítatlan zalai vendégszeretetről tesznek tanúbizonyságot. Kaptunk szarvasbőgést, marhacsordát, őzet, hattyút imádkozó sáskát, és még sorolhatnám....Mint már írtam, ide szinte haza jövünk, ennek megfelelően nehéz szívvel, de a közeli viszontlátás reményében távoztunk másnap reggel ebből a kis határmenti faluból.

 Köszi mindent srácok!

És ismét egy szép kis fakószínű nőstény mantis religiosa. Vigyázz rá, védett!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése