Egy hét múlva

A hajnali napsugarak már régen sehol.. nem, ez nem jó. Merengve tűnődtem a múltbéli árnyak…pfff… Mint a madarak a szél szárnyán, olyan szabadon…na jól van, hagyjuk… Biztos csak azért van, mert 17 év kihagyás után 2 éve szoktam vissza a vízpartra, de általában peca előtt vagy rosszul alszom, vagy sehogy, mégis úgy ugrom ki az ágyból mielőtt megszólal az ébresztő, ahogy kell. Így volt ez ma is, már rég nem hajnal volt. Gyors reggeli, kávé, öltözés, kocsiba be, fél hétkor kékfehérpirosmulti parkoló, kis várakozás. Közben kenyér beszerzése csalizáshoz. 

Megérkezik András és Karcsibá’ (aki nem más, mint Bokor Károly). Kis tanakodás és bemutatkozás után irány a víz, ahol az előző héten voltam. András megnézte a héten és úgy döntöttünk, még egyszer ránézünk. Hegyre fel, hegyről le városba be, városból ki, dombra fel, dombról le és már ott is voltunk. Kis terepszemle után ismét a kisebbik tavon kezdtünk, ami a múlt héten a süllőket adta. Miután tegnap szereztem patakpecához az egyik legolcsóbb botot, ami a piacon van, hogy kipróbáljam, elhoztam. Egy kis 1,80-as Tubertini (SIEKA) 0-10g-os bot. Feltettem egy fehér egyfarkú 7 cm-es twistert, 3g-os fejjel, és hajrá. 

Második dobásra kis süllőkölyök a befolyás mellett. Horog ki, húsz másodperc múlva szabad volt. Vallatjuk a vizet, szépen dobálunk mindenfélével, egyelőre nagy a csend. Karcsibá’ többször lát megfordulni valamit, András is elindul a másik tó felé, ahol állítólag nagy csukák is vannak néhányan. Még el sem megy a rangidős spori mellett, egy éppen csak elé ejtett körforgót elkapott egy szép kövér …hmm… olyan süllőforma, ahogy vergődik, de mégsem az. Nem is úgy viselkedik, zömökebb is, aztán mikor Karcsibá’ kiemeli, látom, hogy nem tudom mi ez. Pisztrángsügér. Olyan jó 80 dekás. Vissza is ment szépen. (Ezt nem fogom leírni mindig, mind visszakerült a vízbe, ami kijött). Van még mit tanuljak, nagyon helyes halacska volt. Zömök, kicsit kisebb szájjal, mint amit sügérfotókon látok, és gyönyörű színű. 

Ezután jöttek az elmaradhatatlan törpék, egyik András wobblerét kapta el, a másik az én twisteremet. 10 óra körül átmentünk a másik tóra dobálni, mondván a süllők úgyis alszanak, a csukák meg hátha felébredtek. Ott is dobáltunk mindenfélét, de a csukák terített asztala mellett a mi felhozatalunk elég csóró volt. A part szélén olyan ricsajt csaptak az ívó küszök, hogy alig értettük egymás szavát. Karcsibá’ fogott még egy kis süllőt, majd azon tanakodtunk 11 körül Andrással, hogy megnézzük a tó békésebb lakóit is. Ő matchbottal, én meg hoztam egy kis pickert. Az ám, és mit hagy otthon a hülyegyerek? Persze hogy a picker spicceit. 

Gondolatban visszamentem 14 éves koromra, amikor volt egy nádbotom meg valamelyik Hokév – talán a Balaton (ez utóbbit egy harcsa úgy szedte el mellőlem a Dráván akkoriban, hogy bele se szólhattam, a 6-os köracél bottartó derékszögre hajlott fél másodperc alatt) és mindent meg tudtam velük oldani. Úgyhogy lekaptam a pergető orsót az erősebbik pergető botról (ez egy 7-28g-os 2,10-es abut takar), rátettem egy 16-os monofillal töltött match orsót, gubanc gátlót, rá egy – az imént kiszedett – 25g körüli végólmot – miután etetőanyagot nem szabad használni a tavon, csak magokat – előkét, és ezt használtam pickernek. András beszólt 2 marék vegyes magot, feltett egy darab kukoricát, és 2 perccel dobás után már fárasztotta is a kis pontyot. Még gyorsabban szereltem. Horog mellé hajszálra sbs flumino csúcs popáp neonnarancs izé. Oszt mehet. Szerintem a halak nem merték megenni, még hasonlót sem valószínű, hogy láttak valaha. Negyedóra múlva kiszedtem, megfogadtam az okosabb tanácsát, és tettem fel kenyérgolyót a hajszálra. 2 perc és jött egy szép dévér keszeg, közben András is szedte őket kifele, majd valaki le akarta tépni a rezgőspiccessé avanzsált pergető botot a villáról. Helyes, max 1,5 kilós ponty a jelentkező, ilyen bottal külön élmény volt a fárasztás. 

Közben Karcsibá’ is visszatért a másik tóról, ahol újabb pisztrángsügért szedett ki, majd néhány dévért és a sok sikertelen kapás után úgy döntöttünk, elég mára. (Főleg Andrásnak, aki éjszakás melóból jött.) Pakolás, aztán irány haza. Ezúton köszönet Mészáros Andrisnak, aki megszervezte és fáradtan is szépen végignyomta a napot, és Bokor Karcsibá’ nak aki eljött és akitől élőben is elleshettem néhány trükköt végre. Meg annak, aki eddig elolvasta...