Premier

Nagyon vártam az elsőt. Hónapok óta készültem rá, de valahogy nem jött még össze. Így hát csak vártam és készültem és lestem az alkalmat. Ami persze mindig úgy tűnt hogy lesz, aztán elmaradt. Na jó, mondjuk úgy, hogy az első IGAZI hiányzott. Egy első előtti (hívhatjuk nulladiknak) már volt a nyáron de az még növendék volt és szinte a szájába pöccintettem, nem ő kapta el. Most mit vigyorogsz? Ez horgászblog én meg a legyes csukázásról magyarázok itt neked, ha más jár a fejedben akkor nem ez a te oldalad. Sipirc!

Szóval augusztus óta megvan ez a szerkó, kötöttem is meg kaptam is néhány csukás streamert, divert, de hol a csukák nem voltak jelen, hol meg én választottam rosszul a legyet vagy a zsinórt az adott (tök ismeretlen) helyre, így mondhatom hogy a dobáspróbák jók lettek, jól éreztem magam jó helyen voltam de egy darab csukát sem tudtam a partra húzni. Pedig higgyétek el próbáltam...

Szerencsére egyik kedvenc kis helyünk magát összekapni látszik az ősszel őt ért trauma után, és megörvendeztetett az első igazi legyes, és az év első csukájával. Január második hétvégéjén mentünk ki, hála a fürgeségemnek (meg a PHE gyorsaságának) nekem már megvolt az idei engedély cakkpakk, de hála az új rendeletnek, illetve drága is hazánkban az egyedülálló bürokratikus gondolkodásnak, szegény Döme minden igyekezete ellenére sem tudta legálisan művelni a dolgot. Meglehetősen mókás dolog mikor a kolléga minden jármű messzi hangjára leejti peca közben a botot.

Amikor a torkolathoz értünk volt ott még két helyi sors- és sporttárs, hasonló problémával. Kellemes diskurzus kerekedett, bár néha kicsit feszélyezve éreztem magam mikor rögtönzött bemutatót kellett tartanom a műlegyezésből, úgy hogy fél éve még nekem sem volt semmi közöm hozzá. Még jó hogy Döme ott volt, nehogy hülyeséget beszéljek a két sporinak. Ott csukáztak reggel óta. Kérték dobjak már egyet, nem láttak még ilyet közelről, kíváncsiak eredményes-e, meg ilyenek. Dobtam, örültek. 

Cirka másfél órában megbeszéltük milyen jó itt élni, milyen rendesek a politikusaink, és mennyi előnye van az új halászati rendeletnek, majd elindultunk visszafelé. Úgy ötven méterre megálltunk dobálni, majd az első dobás után a part mellett éreztem amit már régen akartam. Elkapta. Sőt még láttam is ahogy feljön alóla a sekély part menti vízben és ráfog. 

Futottak a sporik, Döme gyorsan fotózott párat, szákolt és vigyorgott mert tudta hogy neki is komoly szerepe volt ebben a történetben ami az első legyezőbottal kezdődött és idáig szépen alakult. Lassan is? Nem feltétlenül. 

Sok kisebb jószágot fogtam a nyár végén és ősszel különböző polibogarakkal bohóckodva, de ez volt az első foggal is rendelkező halacska a légy horgán. Persze megköszöntem a víznek és visszaengedtem. A DP christmas streamer (ne keressetek rá, én unatkoztam össze karácsonykor) jónak bizonyult, majd félóra múlva ott is hagytam a mederben valami kirángathatatlan dologba akadva, de itt a hiteles másolata. 

Visszafelé még egy jó pár kilométer séta várt ránk az autóig, a nap is lement, közben sokat tudtunk beszélgetni családról, pecáról, munkáról de az agyam egy része még mindig ott járt az első legyes csuka körül. Fontos állomása volt egy remélhetőleg igen hosszú és eredményes útnak. 

Az első mindig nyomot hagy.