Tudja a fene, biztos én
vagyok rosszul összerakva, de sokkal szívesebben veszek kézbe
pecabotot mint fűnyírót.. Pedig sokszor kell (ene) hogy tetsszen a
dolog, mostantól mondjuk október végéig. Bár amilyen nyarak
vannak mostanában, volt még fű olykor decemberben is.
Mindenesetre most hétvégén minden efféle örömforrás megvolt, a
peca is, a fűnyírás is. Mondjuk ez utóbbit eltoltam volna
szívesen jövő hétre, de apám közölte, hogy húsvét
vasárnapján talán nem kellene (még a falu a szájára vesz),
úgyhogy berántottam a gitárt és hajrá. Valószínűleg a reggel
4-es kelés miatt voltam a szokottnál is morcosabb, de most volt
aktuális az évente kétszer való pécsi vásárban történő
„lomtalanításunk”. Ilyenkor ami nekünk már nem kell az másnak
kincs lehet. Gazdát cserél néhány régi porcelán, szúette
gyalu, sőt néhány pecabot. Egyet vettem, kettőt eladtam. Egy
bajonett mínusz, de Bazsit megörvendeztettem egy szinte zsír új
eredeti német Storz emelővel, miután a legutolsó kerékcseréjénél
az övé sikeresen eltört. Elment egy hátizsák, de jött egy
tekercs csiszolószalag, aminek jó hasznát fogom venni a műhelyben.
Így megy ez. A vásárokhoz
kölyökkorom óta vonzódom, ha olyan helyen vagyok az országban
ahol van piac vagy vásár, tuti megnézem, és ritkán jövök el
üres kézzel (vagy hassal; az a jó balatonfüredi kacsatepertő..).
A virtuális vásárokat is gyakran látogatom, olykor veszek vagy
eladok ezeken is valamit, de összehasonlíthatatlanok az alkuk a
szemtől szembeni megegyezéssel.
Ma pont ez volt amikor
csörgött a telefon és Balu kérdezte , hogy tegnap mi merre
voltunk, mert amerre ők mentek ma a patakon, ott bizony büdös a
víz és habos, halnak nyoma sincsen. Nem örültem ennek a hírnek,
tavaly sikeresen kiölték az aktuális lakókat egy másik jó kis
baranyai kanálisból, irgalmatlan pusztítást végeztek az
ismeretlen tettesek, azóta pláne bennünk van a félsz egy ilyen
esetnél.
Tegnap még nem volt semmi
bajuk, amerre én jártam ilyen szép kis egyen 25 centi körüli
jószágok ettek, de látszott hogy az ívás közepén-végén
vagyunk, bár még csak most fog kezdődni a tilalom – idén minden
siet valahová.
A magányos séta a parton
nem tartott túl sokáig, Bazsival már az elején jókora távolságra
egymástól kezdtük a cserkelést, ezen a szakaszon különösen
nehéz dolgod van ha csörtetsz, a part széle néhol 70-80 centire
van a víztől, és a víz viszonylag tiszta. Mindent látnak. Kell
egy bokor vagy csak egy nagyobb fűcsomó, ami mögül éppen csak
kilátszik a kalapom teteje, ezek híján sok helyen fekve próbáltam
őket átvágni többé-kevésbé sikeresen. Miután a kolléga
felhívott hogy lelép haza, egy fél óra sem telik el és megjelent
mögöttem egy biciklis fiatalember, húszas éveinek derekán
járhatott. Köszönünk, váltunk pár szót, megbeszéljük a
halakat, ő helyi én nem, lejött szórakozni, veszi elő a
dióverőt, én meg már megyek is arrébb. Kicsit dobálok , aztán
ismét új hely jön. Majd egy kis adrenalin, rossebegye, megen nincs
meg a bicskám, amit egyszer már sikeresen ellhagytam egy rövid
időre. Nem ismerek magamra. Tudtam hogy ugyanaz a sztori mint akkor
volt, cserélgettem a legyeket és nem tettem el közben. (ez a
reklám helye, egy spyderco native-ról van szó, itt a képe,
szerintem az egyik legsokoldalúbb kés a mindennapokban ,
mindamellett a törvényi előírásoknak is megfelel. 3 éve mindig
nálam van, mindenkinek ajánlom. Tényleg mindenkinek, lányoknak is
van: http://www.hidegfem.eu/item.php?tid=988
) Futás vissza, persze hogy ott lapul a parton ahol a srác előtt
ültem.
Kés eltesz, a helyi erőt
ismét megkerülöm, majd egy szimpatikus helyen ismét dobálok.
Észre sem veszem mikor jön mögém, de figyel veszettül. Mikor
hátranézek közli hogy megunta mert nincs mozgás ( legalább
félórát próbálta ) , és különben is hogyan kell ezt csinálni,
ahogy csapkodom a vizet ezzel az izé bottal, meg tulajdonképpen, ez
mi is, látott már hasonlót a tévében de akkor sem értette.
Valószínűleg a
szolgáltatóipari jelenem teszi, de nehezen tudok barátságtalan
lenni még akkor sem amikor nem ártana. Így újdonsült
útitársamnak ( azért útitárs, mert mikor mögém érnek, én
szinte azonnal elindulok tovább valamely irányba, ez általában hatásos , na most nem volt az) elmeséltem hogy erősen ismerkedő
fázisban vagyok legyezés tekintetében, rossztól próbál tanulni.
Persze pár alapdolgot, amiről biztosan tudtam hogy nem hülyeség
próbáltam minél misztikusabban megfogalmazni, hátha az riasztóbb
lesz, de nem. Jött kitartóan, még két domolykót megfigyelt a
horgomon, és egy rosszul bemért dobás utáni szakadásnál már
nem kötöttem új előkét, elindultam a kocsihoz. Őkelme oda is
elkísért, akkor már majdnem ordítottam magamban, mert addigra az
is kiderült milyen jó fej volt az oktatója, mennyire gazdag a
főnöke a pincészetnél és mennyibe került a cimborája
bojliscucca, amire ő most gyűjt hogy legyen mivel Merenyére menni,
mert hát az a peca netovábbja. Közben a kis lelkem meg visítva
kaparta belülről a koponyám falát, és a kalapálás is egyre
erősödött. Kocsiba be, irány haza. Ezt is megúsztam. Boldog ünnepeket kívánok
minden kedves olvasómnak ha addig nem jelentkeznék!
Nagyon szép helyeken jártál, tisztelet a türelemért és az inteligenciáért
VálaszTörlésKöszi Drusza :)
TörlésÍrhatnál egyszer egy összefogó, szuper kis késes posztot, szerintem sokan vevők lennének rá. Már horgász szempontból gondolom.
VálaszTörlésTervben van, már elkezdtem összeszedni melyik típusokat szeretném tárgyalni :-?
TörlésÚgy bizony! Ezt már én is akartam javasolni. Már ami a késeket illeti.
VálaszTörlésMajd igyekszem Laci! :)
TörlésAlapvetően antiszoc vagyok. Ezért járok pecàzni...sokszor haverokkal is egyedül...volt màr, hogy inkabb eljöttem haza, beszélgetni itthon is tudok, de őket legalább szeretem...horgászni nem beszélgetés miatt járok...nagy tisztelet a türelemért
VálaszTörlésAlapvetően antiszoc vagyok. Ezért járok pecàzni...sokszor haverokkal is egyedül...volt màr, hogy inkabb eljöttem haza, beszélgetni itthon is tudok, de őket legalább szeretem...horgászni nem beszélgetés miatt járok...nagy tisztelet a türelemért
VálaszTörlés