2016. október 8., szombat

A zöldfülű





Günter barátunkat, kis baranyai legyes klubunk legújabb tagját már említettem két bejegyzéssel ezelőtt, de ma megérdemli hogy egy egész firkát neki szenteljek. 

Günter sváb. Annyira, hogy tulajdonképpen már német. Persze csak fizikailag, mert logikailag egy Tolna megyéből származó baranyai magyar. De precíz mint az istennyila, annyira, hogy amikor én már gázlóruhában, mellényben, felszerelt bottal topogok a kocsi mellett mint a szarógalamb, ő még mindig a csomagtartóban pakolgat civilben. Többek között ez a precízség vezethetett nála oda, hogy kisebb részt általam, nagyobb részt autodidakta módon nekilátva a legyezés rögös de vidám útjának sikert sikerre halmoz alig 5 hónappal azután hogy először a kezébe nyomtam egy ötös botot a patakban. Persze előtte is horgászott, sok-sok évig finomszerelékes módszerekkel, néha családi bojlis hétvégéken, illetve próbálkozott a pergetéssel, de szerintem ( és saját bevallása szerint is ) most ez rendesen beszippantotta. A világhálón rengeteget olvas, néz a témával kapcsolatban, és olyan legyeket köt gyakorlatilag az elejétől fogva, hogy sokan sírnának közülünk az örömtől, ha három év után ilyenek sikerülnének nekik (én nem, a ronda legyekkel fogom a halakat). Illetve ha köt tíz ugyanolyan típust, mikroszkóppal sem találsz különbséget. 

Szóval miután végeztem az itthoni fűnyírással, bepattantam a griffbe, és indultam, hogy ma is lenézzünk egy homokra pár órára, ahova mostanában járunk feltöltődni. Nagy nehezen kivártam a kocsi mellett mire Günter összeszedelődzködött (egy menyasszony hozzá képest kutyafüle), aztán irány a part. Az őszi színek már rendesen látszanak az erdőn, mutatva hogy lassan itt a szezon vége. A szél hálisten csak mutatóba lökött néha egyet-egyet a leveleken, csak hogy izguljak. Útközben mostanában elég sokat nézelődök felfelé, mivel a tavaly téli, idei tavaszi-nyári viharok nyomán meglehetősen sok méretes letört faág latolgatja a levegőben a lehullás lehetőségét. Kellemetlen egy ilyet a nyakunkba kapni. 



Ja, szereztem egy régi Sage vps #8-as botot, ma azt vittem magammal hogy kipróbáljam. Egyre jobban úgy érzem, hogy a gyors botok nem nekem valók. Ezek a régebbi típusok annyival kezesebbek nálam, hogy sokkal nagyobb élmény a velük való peca. Jobban is dobok ezekkel , bár ezt simán a rutintalanságomnak tudom be. De rettentő jól esik kicsit belassulni dobálás közben is.

Szóval amíg örömködtem a botnak, meg osztottam Güntert, hogy mit ne úgy csináljon ahogy, hogy kevesebbet kelljen anyáznia (vak vezet világtalant), ez a mocsok zöldfülű elkapta a nap első halát. Bár inkább az őt. Fárasztás közben nem ért úgy fülig a szája mint utána, a fenekeszeg az 5/6-os átpártolt régi Redingtonommal együtt őt is jól megdolgoztatta. 64 centit mértünk faroktőig, csodaszép példány volt. Illetve még most is az, ott gondolkodik valahol a mederben. 



Amíg Günter próbálta túltenni magát az élményen én ravaszul beálltam a helyére - mondván hátha-, ő meg kicsit feljebb kényszerült, ahol egy randa dobással csak felhívta magára egy másik figyelmét, ami ugyan kisöccse volt az előzőnek, de azért örültünk neki rettentően, látva, hogy a rendes iramban hűlő víz azért még tartogat számunkra kincseket.



Persze azért nekem is hullott egy kis morzsa az asztal széléről, hadd érezzem szüret közben is hogyan dolgozik az új botom, de bevallom, ma jobban örültem a sváb menyasszony barátom sikerének, hisz ez már nem a polibogaras csapkodás. Hibázik még jó sokat, de legalább van mit neki kijavítani. Ezek után a szokásos két horvát spori sem tudta elcseszni a jókedvet, akik füstöt raktak a túlparton, mert tüzet nem láttunk alatta. Gratula pajti!

Ja! Tök más. Szakmai dolog: Vision emerger bakancsot először és utoljára  vettem, rettentő elnagyolt konstrukció, kb tizenöt peca után másfél órát dolgoztam a helyreállításon és tuningoláson, hogy használható legyen. Ékes példája annak, hogy hogyan csesszünk el valamit ami amúgy tök jó lenne, ha még kb kétszáz forintot hozzádobtak volna az előállítás költségeihez. Szégyen.

3 megjegyzés:

  1. Nekem egy Sharpes middle to tip akciójú botom van. Élmény vele a horgászat. De ahogy nézem, egyre többen térnek vissza a régi akciókhoz.
    De jó Nektek, hogy még tudtok menni! Itt a Dunán úgy fest, hogy lefőtt a kávé, úgy, hogy nem is nagyon kezdődött el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a helyzet, hogy nem még, hanem már tudunk menni. Kb három héttel ezelőttig akkora vizek voltak, hogy esélytelen volt. Bár ahogy elnéztem a Dunán is jóval feljebb volt egyfolytában mint tavaly. Még egy pár hét, aztán jöhet a játékok karbantartása :)

      Törlés